Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-06-27
r "i- 10 -Azonban az is igaz, hogy mélyebben ezek a kérdések már nem annyira vitatottak, nem annyira ismertek és elmegyünk mellettük. Ezért az volna a javaslatom, hogy nem kellene megelégedni ezzel; hogy a tömegtájékoztató eszközöket követni kell a páros, vagy csoportos, vagy többoldali megbeszéléseknek és a kérdést valahogy úgy lehetne felvetni, hogy a párttagságnak keresni kellene ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánítási módokat, alkalmakat. S ott látom a problémát, hogy ez nem következik be, ilyen jellegű munkát nem fejtünk ki eléggé. Azt tapasztalom üzemekben párttagok és pártonkivüliek között is, hogy megelégednek a tömegtájékoztató eszközök által hozzájuk eljuttatott anyaggal és mi nem próbáljuk az esetleg adódó, problémaként jelentkező dolgokat benne feloldani. Hogyan lehetne és milyen módszerekkel kellene? Természetesen a pártoktatásnál nem kellene megriadni attól, hogy ezeknek a kérdéseknek a megvitatásába belemenjünk. Ugyanígy az agitációs területen. Azt szeretném felvetni és felhívni a PB figyelmét arra,hogy foglalkozni kell; azzal, hogyan lehet ezt az élénken forró ideológiai harcot és ennél a konzekvencia levonását, ennek megvitatását bevinni a pártéletbe. Felmerül egy másik kérdés is: az ideológiai irányelvek nagyon élénken hangsúlyozták, hogy nekünk az ideológiai területen offenzivába kell menni. Vajon offenzivában vagyunk-e az ideológiai területen? Úgy gondolom, hogy csak részlegesen lehet megállapítani, hogy offenzivában vagyunk, - a jellemező az, hogy eléggé erősen hajló, s bizonyos kérdések- megvitatásában igen is deffenziában vagyunk, amikor az egyes ügyek kapcsán nem mi, hanem nekünk vetik fel a problémákat és nem történik ennek kapcsán a párttagság részéről sem megfelelő reagálás, meggyőzés. Úgy gondolom, erről az oldalról is érdemes tovább vizsgálni a kérdéseket és az offenzivitást ugyancsak az ideológiai munka középpontjába kellene helyezni, többoldalúan, az élet minden területén. A harmadik kérdés: egyetértek Tömpe elvtárssal abban, amikor azt mondja, hogy a nacionalizmus csökkenő tendenciát mutat, - ugyanakkor az anyagban lévő megfogalmazás, ahogy az anyagban z~s van, egy kicsit leszerel bennünket ebben a kérdésben. Mert ez a megállapítás egyértelműen azt mutatja, hogy itt minden a legnagyobb rendben van, s ha hozzátesszük, hogy különböző más formákban jelentkezik, akkor már nem ennyire egyértelmű ez a kérdés. Ha csalt azt nézzük, hogy a munkásmozgalmon belül pl. a kínai politika az állami politika szintjére emeli a nacionalizmust; hogy a csehszlovák események egyik mozgató rugója a nacionalizmus volt, stb. Sorolhatnánk még a különböző megnyilvánulási formáit. Úgy gondolom, nyilvánvaló, értünk el ezen a területén eredményeke t és sikereket, de ezeknek a jelenségeknek a felvetése, ezekkel való szembenézés és ilyen oldalról nevelni a párttagságot , megvitatni ezeket a kérdéseket, levonni a konzekvenciákat szintén változatlanul helyes. Az ideológiai irányelveknek ez a fejezete nem vesztette el aktualitását. Ezzel a kérdéssel az '-■■■-r ideológiai irányelvek nagyon mélyen foglalkozik és. hagyon határozott, súlyos megállapításokat tesz. Tehát további erőfeszítéseket kellene tenni ebben a kérdésben. A.következő ilyen kérdés,hogy mindig örülök annak, amikor a pártoktatás kapcsán olyan ragyogó statisztikát látok, mint ami itt van. Mert ez azt mutatja, hogy párttagságunk jelentős része L----- w — j
