Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1969-02-21

r “i- 9 -Van egy olyan ellentét, hogy rájöttünk arra, hogy.,a_.kérdések, bonyolultak, azonban emiatt nem zárkózhatunk el előlük, ki kell fejeznünk, minél rövidebben és minél közérthetőbben ezeket a kér­­j déseket. Az egyik ilyen kérdés-komplexum az elégedetlenségnek a kérdésé. Nyilvánvaló, van amiért elégedettek és van amiért elégedetlenek vagyunk, s ezt nem érzem ellentmondásnak. Nyilván elégedett vagyok pártunk politikájával és elégedetlen vágyói; bizo­nyos mértékig azzal, amit csináltunk, im.vel nyilván tudnánk job­ban és többet is csinálni és jobban is előbbre menni, S az ilyen kérdésekre is nyugodtan lehet hivatkozni, mint a kórházaXáővér­­problémái, mert hiszen ilyen dolgok mindig lesznek, amig lel nem is­merjük ezek megoldásának szükségességét. Van bizonyos kérdések­ben az anyagiasság is. Azért alapjában véve azt kell mondani, hogy mi a szocialista épités elvén vagyunk, s nem valami kispol­gári romantikus épités elvén , ahol teljesen kizárják az anyagi ösztönzés elvét. Ha mi a szocialista elosztás es az anyagi ösz­tönzés elvének fegyverét választottuk, akkor azt Lehet mondani, hogy lehetnek hibák az anyagi ösztönzők terén, amik szükségszerű­en viszik felre az embereket. Nagyon durva, széles kilengéseknél persze lehet elmarasztalni az embereket. Itt van pl. a munkaerő igény. Lehet felmérni azt, hogy a munka­erő igény az fiktiv, de ameddig az átlagbér ellenőrzésnek ezt a módját fenntartjuk, addig minden gazdasági egységet ez a tény ar­ra fog inspirálni, hogy alacsony fizetésű embereket vegyen fel. iáért ne felejtsük el, hogy minden érdekben vannak alacsony kate­­_ góriáju érdek-közösségek. Amikor"visszaélnek" az adott lehető­séggel, azt nem egyéni érdekből, hanem csoport-érdekből teszik, legtobbnyire, mert felelősséget éreznek egy bizonyos csoportért, a sajat embereikért. S nem. tehetik, hogy nem használják ki azokat a lehetőségeket, amiket az uj gazdasági mechanizmus ösztönzői ad­nak. Alapvető dolog az, hogy az uj gazdasági mechanizmus a nyere­séget fogja fel szintetikus mutatónak. Ezért azt véleményem sze­rint nem szabad elitélni, ha nyereségre törekednek. Azonban fel kell figyelni az egyéni, a csoport és a népgazdasági érdeknek az együttes szem előtt tartására, és arra kellene felhivni a párt­­szervezeteink figyelmét, hogy mindig éberek legyenek, hogy a cso­port érdeket mindig gátolják akkor, amikor a népgazdasági érdek _ ellen van. A mechanizmust azt hiszem, a személyi érdek oldaláról is kell mérni. Nagyon sok van ilyen, aki ezt teszi, s mérjék is, mert ezen az oldalon férünk legjobban hozzá a munkája eredményes­ségéhez, s majd az áttételeken keresztül az öntudata növekedésé­ire z. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a pártbizottság foglalkozzon azzal a témával, hogy a pártszervezetek munkamódszere a mechanizmusban. Volt már olyan anyag, amely azzal foglalkozott, hogyan dolgozza­nak a pártszervezetek az uj mechanizmusban, s most már, 1-év tapasz­talatai után érdemesnek tartanám újra foglalkozni ezzef a témá­val. Tudunk talán valami újat mondani e téren. Még két dolgot: Az egyik, a minősítéssel kapcsolatban: úgy érzem, amikor minősí­tést csinálunk, odaírjuk, hogy kinek a minősítése, milyen munka­körben, s nem úgy vetjük fel, hogy abszolút minősítés, amely arra a munWörre vonatkozik. S ha arra a munkakörre pozitívan erremélj ük az illetőt, akkor úgy vesszük, hogy mindhárom irányelv­nek megfelel, ha.arra a pozitbióra megfelel. Azt nem tartanám he­lyesnek kimondani, hogy kell, hogy minden emberben legyen hiba, ha előfordul, hogy nincs ilyen beleírva. L - — - _J

Next

/
Thumbnails
Contents