Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-10-03
p “1 I • 1 - 8 - St.sz;0725. ' ' 1 eszmei-pclitikai síkon kell, hogy mozogjon és fő módszere a I Sé^gyozes'"keÍ~1, hogy■ legyén. Éz ma már a gyakorlatban Is kifejezésre jut, ha nem is azonos szinten, vagy módon. Abból a változásból, amely .a gazdasági élet irányításában létrejött, következik,hogy a politikai tudatformáló tevékenységünk- I kel elő kell segíteni minden területen gondolataink, szemlé-i létünk. ' és cselekedeteink. ennek megfelelő változásait is. Elsősorban azt kell biztosítani ma is, holnap is, hogy a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseit, az uj mechanizmus követelményeit egységesen értelmezze és alkalmazza mindenki a maga területén, hogy harcba szálljunk minden olyan nézet és gyakorlat ellen, amely a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek helyi megvalósulását, a lehető legteljesebb érvényre jutását fékezi, mint pl.- amely a termelés növelésének ma is az extenziv régi útját választja ahelyett, hogy'az intenzív útra vezetné a vállalat egesz gazdasági tevekenyseget.- Amely szerint a termelékenységi mutató az csak népgazdasági kategória és ezért helyileg annak alakulásával nem kell foglalkozni.- Elég, ha az üzem érdekeiből, nyereséges állapotából indulunk ki, mert ez a népgazdasági érdekkel úgy is egybe esik.- Csak azt tudjuk adni, amire á közgazdasági,’ anyagi eszközök révén ösztönöznek bennünket. A kérdés: a kommunista tudatnak, kezdeményezésnek, erkölcsnek már már nincs szerepe? Amikor az üzemeink által rendelkezésünkre bocsájtott statisztikai adatokat vizsgáljuk, felmerül a kérdés: vajon nem kellene-e jobban felfigyelni azokra a tendenciákra, amelyek azt mutatják, hogy még ma sincs kellő törekvés azirányba, hogy a.termelés növelését az intenzív útra vigyék. Hogy ez mennyire így van, a következő adatokkal tudjuk alátámasztani. Pl. gépipari vállalataink 1967-hez viszonyítva 6,7 %-kal, 1968-hoz viszonyítva %kai kívánják növelni a létszámot, annak dacára, hogy ennek hiányát mindenki ismeri. Vagy nem^kellene-e jobban figyelembe venni, hogy a termelés és a nyereség növekedése, egymáshoz való viszonya hogyan alakul. Pl. az építőipar területén amíg a teljes termelés 1969. évi tervei alapján 1967-hez viszohyitva 17,8 %-kal, 1968-hoz viszonyítva pedig 9,1 %-kal növekszik, addig a nyereségük növekedési üteme ugyanazon időszakokhoz viszonyítva 61,7 %-os, illetve 22 %os. . Vagy nem kellene-e jobban figyelembe venni gazdaságpolitikai tevékenységünk során a termelékenység ütemének alakulását, amelyet a következő tendenciák jellemeznek: a könnyűipari területén 1968-ban 1967-hez viszonyítva 8,2 %«-os, az 1969-es előirányzat 1968-hoz viszonyítva 4 %-os csökkenést mutat. A gépiparban a termelékenység alakulása 1968-ban 1967-hez viszonyítva 8,3 %-os, míg áz 1969-es előirányzat 1968-hoz viszonyítva már csak 3 %-os növekedést irányoz elő. Stb.------------—J
