Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1969-10-03

r "i- 10 -Amit Schumeth elvtárs mond, hogy az eltelt másfél év távlatában elemezzük-e a dolgokat? Én is helyesnek és szükségesnek tartom, hiszen a kormányzati szervek is elemezték és értékelték az uj gazdasági mechanizmus szabályzói hogyan hatnak,hogyan hatottak. Az is igaz, hogy néhányban módositások lesznek, illetve uj szabályzók fognak a közeljövőben belépni, amik elő fog/ják segíteni az uj gazdasági mechanizmus célkitűzéseit.

Amik felmerülnek, az anyagban úgy szerepelnek, mint vitatott kérdések. Véleményem szerint sem lehet ezeket a kérdéseket még lezárni, hanem ténylegesen egy bizonyos idő elteltével elemezni kell ezeket a problémákat és nyilván más megvilágesitásbas fognák majd kerülni.

Elhangzottak itt kérdések, amiket meg lehetne itt vitatni és meg kellene erősíteni. Ilyen a túlzott nyereség elérésének a kérdése. Egyesek azt állították, hogy egyetlen mutató van, ez a nyereség. Azután volt aki azt mondta, hogy a többit is nézni kell, mert egymagában a nyereség nem mutatja meg az egész vállalat gazdaságos munkáját, gazdaságos tevékenységét.

Nekem is az a véleményem és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy z nem elég csak ezt az egy mutatót nézni, a nyereséget, hanem a termelékenységet is nézni kell. Hiszen köztudott dolog, hogy ezégben a a termelékenységünk nem éri el még a tavalyi színvonalat sem, s a hátralévő néhány hónap nem lesz elég arra, hogy elérjük azt a színvonalat, amit tavaly elértünk. Tehát visszaesés van a termelékenységben. Jóllehet, hogy nem mutatja teljes egészében a gazdaságunk teljes egészét, de azért nagy kihatással van az egész gazdasági életünkre, - s végső fokon az életszínvonalat is befolyásolja.

Ugyancsak ki van exponálva az anyagban az extenziv és az intenzív útnak a kérdése. Véleményem szerint ezt a kérdést objektiven kell szemlélni. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor az uj gazdasági mechanizmus bevezetésére felkészültünk, volt egy olyan féléiéit, hogy munkanélküliség lesz. Kétségtelen, számoltunk ilyen jelenséggel, - s ilyen közgazdasági szabályzó nem volt, ami szabályozta volna ezt a kérdést, s kétségtelen, hogy ennek veszélye fennállt. A másfél év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy túlzott volt ez a félelem. Éppen ezért mondom, hogy nem lehet mindent a vállalatok cipőjébe varrni, hogy nem tettek meg mindent ezen a téren. Kétségtelen, hogy a vállalatok az extenziv fejlődés irányába tettek és sokkal kevesebbet az intenzív fejlődés irányába, mert erre nem nagyon voltak ösztönözve.

Ismeretes, hogy lesz egy olyan szabályzó a következő évben, amely az élő munkát drágává fogja tenni és ez arra fogja ösztönözni a vállalatokat, hogy ne az extenziv, hanem az intenzív tevékenység növelésével érjék el a nagyobb nyereséget. Jóllehet,hogy az elmúlt évben sem tudták a tervezett létszámot feltölteni a vállalatok, mégis ezévben még magasabban terveznek, amit az ismert munkaerő-hiány miatt nem tudtak és nem tudnak betölteni.

Egyetértek Gábor elvtárssal abban, hogy megéri, hogy önállóan foglalkozzunk ezzel a témával, mert vannak problémák, s főleg olyan problémák, hogy nem egyformán értelmezzük az anyagi ösztönzők kérdését. S amit Schumeth eÍvtárs is elmondott, hogy túlzottan az anyagi oldal dominál és kevésbé az erkölcsi és morális oldala ennek a kérdésnek.

L u I