Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-10-03
p—n i * Úgy gondolom, éppen ezért a gazdasági mechanizmus ösztönzőit nem szabad és nem lehet dogmatikusan felfogni,nem szabad engedni, hogy ezek dogmává merevedjenek. Példa erre amit Schumeth elvtárs is megemlített, hogy mindenekfelett a nyereség. Ha azt mondjuk, hogy ezeket a kérdéseket állandóan vizsgálni kell,-és szükséges is vizsgálni, - ezt olyan szempontból lehet és érdemes, hogy nap mint nap egyeztetni kell a párt gazdaságpolitikai és politikai céljaival. Ki alkalmas arra,hogy nap mint nap egyeztesse? Nyilvánvalóan a megfelelő szintű pártszervezeteknek kell helyileg is vizsgálni és egyeztetni. Sőt, ezen túl a gazdasági mutatóknak a korrigálására is javaslatot kell tenni, hiszen a korrekciója ezeknek a dolgoknak nagpn fontos. Mivel alakuló dolgok, meg is kell mondani, hogy milyen irányban alakuljanak. A pártszervezeteknek a feladata az, hogy a tapasztalatodat összegyűjtve, határozottan és merészen merjenek javaslatot tenni a korekcióra és a korrigálásra. Természetesen ugyanakkor azt is feladatul kell kitűzni, hogy magyarázzuk ezeknek a gazdasági ösztönzőknek az ésszerű alkalmazását, mert ezek csak akkor hatnak ha meg is értjük és értelemszerűen alkalmazzuk őket. Lehet-e a pártszervezeteknek túllépni bizonyos értelemben a gazdasági ösztönzők alkalmazásán? Túl lehet-e őket politikailag is éi'tékelni? Úgy vélem, hogy igen. Egy bizonyos értelemben a gazdasági ösztönzőknek az a feladata, - vagy olyan irányba hatnak, úgy látszik, - hogy döntően az élet máját szabályozzák. Azonban az élet nemcsak tegnapból i és mából áll, tehát nemcsak ez az, amit szem előtt kell tartani, hanem azt is, hogy az általános fejlődés beleillik-e a holnapba? Sajnos,sok esetben úgy néz ki, hogy sokszor e?ősen vitázni kell a gazdasági ösztönzőkkel. Pl. a gazdasági ösztönzők nem minden egetben segítik elő a műszaki fejlődést. Ehhez tartozik ma az átlagbér-gazdálkodás, stb. De ez sem olyan probléma, ami meg fogja oldani a problémákat ma még, ha ezt megszüntetjük. A technikai nivó vizsgálata alól nem ment fel bennünket a gazdasági ösztönzőknek az alkalmazása, és pl. a technikai progressziónak a vizsgálata mind a gazdasági gas vezetésnek, miüd a pártszervezeteknek a feladata. Helytelen útra lépnénk akkor, ha azt a következtetést vonnánk le, mivel nálunk átlag-bér gazdálkodás van, minél oldsóbb bérű dolgozó dolgozzon az üzemben, stb. Nyilvánvaló, ennek az elfogadása még ha a gazdasági ösztönzők jelen pillanatban erre ösztönöznek is, nem lehet helyes. Ezen túl kell lépni és elég merésznek kell lenni, hogy gazdasági és pártvonalon is vizsgáljuk ezeken a jelenlegi szabályzókon túlmenően is a problémákat és a kérdéseket. Tehát összefoglalva: úgy látom, a pártszervezetnek nemcsak lehetséges, hanem feladata és kötelessége is a párpolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseit összevetni az/> ösztönzőkkel és úgy alkalmazni, ahogy ezek ennek a célnak az érdekében hassanak. Ebből következő probléma, hogy sokszor hajlamosak vagyunk eltekinteni attól, hogy a problémákat politikai megközelítésben vizsgáljuk. A kérdéseknek erről az oldalról való vizsgálása nyilván azt jelenti, hogy a megtett intézkedés, az egész gazdasági folyamat, annak a tendenciája, hogy felel meg a dolgozók érdekeinek, akaratának, - figyelembe veszi-e? Meg merném azt is reckirozni, hogy olyan szempontból is vizsgálni kell a pártszervezeteknek a kérdést, hogy a szocialista fejlődés céljai messzemutatóak, messze mennek, - s nem csupán a ........ .........*....... .... _ •
