Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-02-21
—-------------—————— ’ ■ ’ ' «u*inflF> ri I• - 11 -Gsányi elvtár snő: Nagyon érdekesnek, jónak tartom az anyagot. De talán tovább kellene menni olyan kérdések elemzésében, mint pl. hogy az alacsony keresetű dolgozók életszínvonalát megismerni. Meg kellene mondani, hogy kik ezek, hányán vannak. Most vizsgáljak a munkásosztály helyzetét, de ha a munkások egy jelentős részénél van ez a hangulat, akkor megérdemelné^ a kérdés, hogy megnézzük. Vagy itt van az a kérdés, hogy nem kap a kórház, a kereskedelem, a közlekedés dolgozókat. itt van egy olyan kitétel,hogy a másik ilyen kedvezőtlen hangulatot kiváltó tényező a lakásprobléma. Jó volna foglalkozni azzal, hogy itt az üzemek, vállalatok is bátrabban működjenek közre. Valamilyen vállalati hozzájárulással, vállalati segítséggel nem lehetne ebben valahogy előbbre jutni. Nem lehetne arról többet mondani,hogy azért már van ilyen. S itt nem egyszerűen arról -van szó, hogy a mennyiségek, amiket mi nagyon nehezein tudunk kielégíteni, vagy nem tudunk kielégíteni, hanem arról is szó van, hogy az alapvető lakáselosztási elvek nem eléggé tisztázottak. Megérné azt megnézni, hogy mit lehet itt csinálni. Hogy a í£sa lakásnak is, mint másnak, piaci ára legyen, a mechanizmus reformjába beilleszkedjen, jó dolognak látszik a nem szakember szemével nézve. Tehát egyrészt kapcsoljuk ehhez az üzemek támogatását, - s ehhez hozzákapcsolnánk az üzemi érdekeket is, - másrészt van egy másik ilyen tendencia, amely szerint piaci koncepciót képviselni a lakáselosztási tervekben. Érdemes lenne ilyen kisebb csoportokban megbeszélni, konzultálni ezt nálunk. Ugyancsak több szót érdemelne ez a 6-ik oldalon lévő megjegyzés, hogy az emberi vonatkozások figyelembe vétele stagnál. Igaz-e ez, hogy stagnál? Távol áll tőlem, hogy valamiféle utópista, humánizmusbán reménykedjem. Az biztos, hogy a humanizálási tendenciák az érdekviszonyok skáláján kell, hogy kibontakozzanak. Itt a társadalmi érdek, csoportérdek, egyéni érdek szféráján kex resztül nagyon sokszor ellentmondásosan, egyes rétegeknél talán az egyik-másik előtérbe kerülésével oldódik meg. Olyan gondolat merült tel bennem, hogy van egy csomó eszköz a vezetők kezében és az egyik rétegnél úgy néz ki, hogy igy jár jobban, a másik'rétegnél másként és máskor jelentkezik, és reagálnak rájuk a maguk eszközeivel. Én pozitívnak érzem egy kicsit ilyen szempontból a munkaerő-mozgást. Ha nem is mondjuk a szocializmusban, hogy a munkerő áru, de azért a munkaerőnek ára van és az értéktörvény hatása szerint cserél gazdát bizonyos fokig. Nem tudjuk megállapítani, hogy oda mozoge, vagy sem. Ugyanis mindaddig kell, hogy mozogjon, amíg az értékénél meg nem állapodik. Nemcsak arról van szó, hogy a munkaerő a jelenlegi ipari szervezetünkben elkezd mozogni, s tényleg olyan iparágak felé kell, hogy mozogjon, amelyek társadalmilag szükségesek. Hogy nagy a kereslek, a munkaerő hiány iránt bizonyos területeken, ebben van bizonyos negatív dolog, negatív tendencia. Azonban alapvetően pozitív dolognak kell elfogadni azt, amiben alapvetően az érdekek nyilvánulnak meg, az egyéni és a csoportérdekek, mert ez szükséges ahhoz, hogy a munkaerő is árán, vagy értékén cseréljen gazdát oda, ahol végső soron gazdaságosan termel, s hogy ezt megtalálja, ahhoz ez a mozgás kell. . -------------Jj
