Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-01-13
rn j - 7 - 1 is részben költségvetésből, részben vállalati fejlesztési alapból fog történni, úgy, hogy a vállalati hatáskörbe átkerülő beruházások íinanszirozasi terhei is megoszlanak az állami költségvetés éc a vállalatok között. A költségvetésből fedezendő nagy beruházások továbbra is központilag kerülnek elbírálásra, jóváhagyásra. Az 196ö-197o.években bekövetkezett vállalati hatáskör bővülése a beruházások területén is jelentős, számítások szerint az iparban és az építőiparban az 1966-7o óvek között a vállalati beruhúások aránya az összberuházás 25 %-áról, 52 %-ára emelkedik. /1968-ban az arány 4o % !/ A vállalatok azonban 1966-ban még csak kevés uj beruházást indíthatnak, mert a folyamatban lévő beruházások egyrósze a vállalati’ejlesztósi alapot terheli. 1968-7o években - abból kiindulva, hogy a beruházások ossz volument, korlátozott ós behatárolt, ós abból a célból, hogy a nyereség ösztönző hatása fejlesztés területén is megfelelően érvényesüljön - a vállalatokhál a teljes amortizációnak általában csak kb.60 %-a maradhat vissza. A közlekedésben, a mezőgazdaságban és még néhány területen az amortizáció teljes összege a vállalatoknál marad. Az amortizáció visszahagyása elvileg egységes ós hosszabb időre érvényes. Átmenetileg problémát okoz azonban, hogy a reform bevezetésének időpontjában az egyes vállalatok állóeszközeinek avultsúga és ezek p tlási szükséglete jelentősen eltérő. Áthidalására az iparban ós az építőiparban az amortizáció átlagosan visszahagyott 60 %-ánál az egyes vállalatok több, mások kevesebb összeget használhatnak fel. 6• / A külkereskcdelfld_ tevékenység szabályozása, A népgazdaságunk külső egyensúlyának kiemelkedő fontossága van 1968-as és a jövő gazdasági fejlődése szempontjából. A külkereskedelem egyensúlya nem stabil, időről-időre változik. Az is megállapítható, hogy aszocialista külkereskedelem egyenlege hosszabb időszakot tekintve az egyensúly körül ingadozik, a tőkés külkereskedelem viszont hosszabb ideje hiányt mutat. Ezért nem elegendő, hogyatőkés külkereskedelem Önmagában egyensúlyban legyen, hanem ma és a jövőben is az a népgazdasági követelményt bogy jelentékeny dolláraktivumot e edmónyezzen. Ennek egyik útja az lehet, hogy népgazdaságunk túlzottan megnőtt tőkés unyagimportjónak egy részét megkíséreljük tőkés viszonylatból szocialista viszonylatba átterelni. Az utóbbi években ugyanis a gazdasági növekedéshez nagyobb ütemben növekvő tőkés és kisebb ütemben növekvő szocialista anyagimportot használtunk fel. Az anyugforrások eltolódása nem szovjet-magyar viszonylat, bán keletkezett, hanem a többi szocialista ország és hazánk viszonylatában. 1956 és 1966 között ugyanis a szovjet eredetű anyagimportünk hányada 36 %-ról 39 %-ra emelkedett, viszont a többi szocialista országból eredő anya,'importunk hányada 36 %-ról 26 '>-ra csökkent. HiÖha emelkedik tehát évről-évre jelentősen az anyagimport a Szovjetunióból,*az nem tudja kompenzálni az egyéb szocialista viszonj lat csökkenését, Ennek következtében a tőkés anyaghányad ugyanebben L--- -,z- --J
