Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-12-16
r ~i- 16 -* Amit mondtál, Gábor elvtárs, hogy lefelé nem érződik az uj mechanizmus hatása, gondolom, nem igy értetted. Valószínű, az egysze’ ruob áruk árát fogják csökkenteni, s ezzel a kiskeresetű dolgozóknak tudnak többet nyújtani. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy kérdezted, mondjuk meg, hogy milyen ármozgások következnek be. Többet ezzel kapcsolatban ma még nem tudunk. Néhány szót az ösztönzők szerepéről. Többen is felvetették az egyenlősdi szemléletet. A KB anyaga és a miénk is elég mélyen foglalkozik ezzel és feladatunk, hogy mindent elkövessünk e téren. A javaslatokat, elképzeléseket, amiket az elvtársak hozzászólásaikban elmondtak, feldolgozzuk, hogy az elkövetkező idők munkájában kifejezést nyerjenek. Annak érdekében, hogy ennek megfelelően dolgozzunk is; hogy minél gyorsabban ismerjék meg alsóbb szerveink is, a következő hónapban taggyűlésen és később pártnapokon keresztül is meg lesz tárgyalva ez a téma. Schumeth elvtárs összefoglalja a vitát: Az egyik dolog, hogy meddig revizionizmus és meddig szektar ianizmus ennek a biráhtnak a folytatása. Nem olyan ez, hogy nem lehet megállapítani. Nagyon is világosan meg lehet állapítani. De ez Szende elvtárs is elég világosan kifejtette. Akkor, amikor egy nézettel, vagy véleménnyel valaminek az alapjait támadom jobbról, vagy balról, akkor lehet azt mondani? hogy revizionizmus, vagy szektarianizmus. Tehát: amikor az alapjait. A mechanizmus alapjai határozott elvekben jutnak kifejezésre. Amíg nem ezeket támadom, addig nincs se revizionizmus, se szektarianizmus. A gazdasági mechanizmus egyes jelenségeit, gyakorlati megvalósítása egyes útjait, módját vitatni szabad. S itt nem az alapokat vitatták, hanem egyes jelenségeket, problémákat, - amik a gyakorlati életben a megvalósítás folyamán jutottak kifejezésre, - azért, hogy ezen változtassunk. S ezt a vitakészséget csak őrizzük meg. Vitatkozzunk mi egymással, csak arra kell vigyázni, hogy ez pártszerü keretek között történjék. Az ilyen vita hozzájárul ahhoz, hogy tisztábban lássanak, magabiztosabbak legyenek egyes elvtársak. S ez az itteni vita véleményem szerint nem sértette a pártszerüséget. Az, hogy a beterjesztett anyag egyes részeit vitatják itt az elvtársak, már egymagában felhívja a figyelmet arra, hogy amikor tovább visszük, mit kell abból jobban kiemelni, mit kell benne tisztázni. A jólét emelésével kapcsolatban: ez döntés dolga. Holnap hozhat pl. a kormány egy olyan határozatot, hogy a takarítónőknek duplája lesz a fizetése, más rétegeknek háromszorosára emelik, stb. De jobb lesz ezzel? A borítékba bármennyit tehetek, de nem biztos, hogy ezzel jobblétbe juttatom azt az adott réteget. Az állam számára az a lényeg, hogy amikor betervezzük mondjuk a 15 milliárddal ezt a jövedelmezőséget, ez azt jelenti, hogy ilyen mértékben növeltük meg a vásárlóerőt. Az más kérdés, hogy az ilyen arányban megnövelt vásárlóerőt ki tudjuk-e elégíteni termékekből. Éppen ezért az uj mechanizmus viszonyai között is kézben akarjuk tartani az olyan fontos kérdéseket, mint az ár-, a hitelpolitika, jövedelmezőség, áralakulás, átlagbér, stb. Ez is olyan dolog pl. hogy ha megSSaemelem az átlagbért, mit érek el vele? Az ilyen dolognak mindig megvannak a mg a inflációs jelenségei. S ezzel nem számolni sokkal nagyobb bűn, mintha nem emelem a béreket. Ezzel együtt nem merem állítani, hogy differenciáltan, egyik-másik rétegnél nem emelkedhetnek az átlag- * bérek. Még nem abban a társadalomban élünk, ahol mindenki a szükséglete szerint részesül a javakból. Éppen ezt akarja megvalósítani az uj gazdasági mechanizmus, - de addig még differenciáltan kell, hogy L történjen. Ennek az uj mechanizmusnak mindenki által leszakitható \4 ■——MII .....—------------------------------------------------— ~J~
