Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-12-16
’ -8- . Ami az átlagbért illeti: nincs ezzel különösebb problémám, de azt azért szeretném elmondani, hogy nagyobb súlyt kG llene helyezni az addigieknél a mozgó bérrendszerre. Ez nagyon nehezen indul be, s úgy érzem, ennek bizonyos fékje is/’an a felső miniszteriális szervek részéről. Itt pedig véleményem szerint nem szabad féket felállítani, mert csali akkor lehet igaz az erkölcsi és anyagi ösztönző, ha érvényesül az, hogy aki többet tett, többet termelt, többet is kapjon. Szerintem helyes az átlagbér, de ezen belül sokkal hatékonyabban kell foglalkozni a mozgó bérrel. Szó esett itt a fogyasztási cikkek árának módosításáról. Gondolom, a PB tagjainak jó lenne erről egy kicsit többet tudni. Arról, hogy hogyan alakulnak az árak, egyáltalán milyen irányban. Ugyanis, ha fel akarjuk mi készíteni az embereinket és a propagandát, > csak úgy tudjuk felkészíteni, ha tudjuk, hogy mimódon fog ez változni, mely iránytan fog alakulni. A tervemet is csak úgy tudom elkészíteni, ha tudom, hogy ezek az árak hogyan alakulnak. Béres elv társnő: Én is azt szeretném elmondani, hogy én is inkább érzem, mint tapasztalom az uj gazdasági mechanizmus helyességét. Igaz, kell hozzá 2-5 év, hogy belejöjjön, - de véleményem szerint feltétlenül kell az uj mechanizmus. Ami a pártszervezeteket illeti, rengeteg torzulási lehetőség van, s lehetnek torzulások, ha nem vigyázunk, - éppen azért, mert az érdekek ütköznek. Az is objemtiv dolog, hogy alti milyen körben él, dolgozik, mozog, kicsit azt a szemléletet viszi. Amikor egy igazgató nyereséget akar adni, jó akar, - de jót akar a pártszervezet is, jót akarnak a dolgozók is. De csak ezt kiragadni nem lehet, mert a gazdaságosság nagyon sokmindenen múlik. Ami a szubvenciót Illeti: mi is kapunk szubvenciót. Elmondjuk mi is, hogy nyereséget értünk el, a Bp-i Finomkötöttáru dolgozó is hozzájárultak ehhez, a pártszervezet is, stb, s akkor az igazgató elvtárs elmondja, hogy azért dolgoztunk jól, azért értünk el jó eredményt, mert szubvenciót kapánk. S mi nem tehetjük meg, hogy nem értünk egyet vele, mert ezzel elszigeteljük magunkat a dolgozóktól. Nem akarom folytatni, óriási tartalékok vannak a vállalatoknál. £) nem lehet azt itt kiszűrni, hogy melyiknél milyen nagy, teljesen értékelni még egyedileg sem lehet, csak ott kinn a helyszínen, a gyakorlatban lehet ezt értékelni. Csak a szabályozókkal, a központilag kialakított fékeket alkalmazva lehet ezt kordában tartani. Az is lehet, hogy most az egyik, a jövő évben a másik vállalatot fogják esetleg féken tartani ezek a szabályzók. A készletek helyzete a kereskedelemnél. Akkor jók a mechanizmus szabályzói, amikor túlórázni kell ahhoz, hogy Mechanizmus sikere biztosítva legyen? Nyilván nem. Ezért kell a pártnak nagyon vigyázni, s a PB-nek ilyen dolgokat elméletileg, gyakorlatilag tisztázni, mert nagyon sok probléma adódhatik. Én is mondhatom, hogy a kereskedelem nem jól készült fel; hogy magasabb színvonalra kell emelni, mert a kereskedelemnél óriási árukészletek vannak. Most elmondhatjuk magunkról is, hogy nem jól mértük fel, mert óriási elfekvő készleteink vannak, de ugyanakkor azt mondják a vezetőink, hogy mit magyarázunk mi akkor, amikor nyereség van? Hát ezzel nem tudok egyetérteni. Éppen ezért azt szeretném alátámasztani, hogy nagyon egyetértek mzende, elvtárssal, és azokkal, akik azt mondják, hogy nem elég a nyereséget nézni. Azzal is számolni kell, amit Ozimák elvtárs mondott, hogy 1969-ben ujább fékek keletkezhetnek. L-------d
