Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-11-09
r-lehagyhatjuk szó nélkül. De én azzal értek egyet, hogy a témától és a személytől függően, differenciáltan kell ezt megbeszélni. De legalább eddig feltétlenül szükségesnek tartom, hogy elmenjünk az ilyen párttagok esetében. Trencsényi elvtárs; Az egyházi életben fontos elv az, hogy "Róma nyilatkozott", ezzel a kérdés el van intézve. S elég sokan vitatták, hogy nálunk ez nincs igy. Nyilvánvaló, hogy Balló elv társ ein úgy képzeli, hogy most már amit ő mond, azt nem lehet vitatni. Ezt nem azért mondom, mintha nagyon akarnék Balló elvtárssal vitatkozni, - de csak azért nem vitatkozom, mert egyetértek a leglényegesebb kérdésekben vele. Hozzám az egyetemre nagyon sok pap jár, tehát sok tanítványom van a papok között is. Én semmiféle világnézeti kompromisszumot nem kívánok tőlük, habár ők erre hajalanosak lennének. Én csak azt kívánom tőlük, hogy békepapok legyenek. A mi helyzetünk valóban az, - s itt vetődik fel az ellentmondásossága ennek az egész problémának, ami ma előttünk van, - hogy világnézeti álláspontunkból nem engedhetünk egy tapodtat sem, és mégsem lehetünk vörös posztó a vallásos tömegek szempontjából. Nem lehet nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai okokból sem. Nem egy példát találunk a külföldi kommunista pártok között, amelyek támogatják a vallásos nézeteket, s nem egy párttag van köztük, akik templomba járnak. Ebben a kérdésben is, mint minden más kérdésben, teljes nyíltsággal állhat pártunk a nép előtt, - a vallás kérdésében. Mi nem csinálunk titkot abból, hogy a pártunk világnézete a materializmus. De nem csinál ebből titkot pl. az olasz párt sem, de nem propagálja, mert akkor esetleg elvesztené a munkások nagy tömegét. Az egyes emberekkel sok lehetőség van az ilyen természetű vitára, megfelelő hangnemban lehet sokszor elmondani az igazat. Számolni kell azzal, hogy kivel állunk szembaj meddig jutott el világnézeti fejlődésében az, akivel vitába szállunk. Az már jó eredmény, ha egy fél lépéssel hozzánk közelitjük a vitázó partnerünket, mert arra ne is számoljunk,hogy teljesen hozzánk fog közeledni rögtön. S itt nem opportunizmusról van szó, hanem hangnemről és hangerőről. No,de ez mind csak a módszer, - s mi a cél? S itt akarok rátérni beszélgetésünk legfontosabb részére. A Tömpe elvtárs által nyitva hagyott kérdések legfontosabbjaira. A legfontosabb kérdés számomra az előkészítő vitában is az volt, hogy valóban nem az ateizmus az elérendő cél. Ha elértem, hogy Magyarországon 10 millió ateista van, azt állíthatom, hogy nem értem el semmit a világon. Az ateizmus önmagában nem világnézeti érték, egy nélkülözhetetlen lépcsőfok egy magasra kitűzött cél eléréséhez. Amit el kell érni, az a szocialista humanizmus, ennek az utján. A rokonaim között vannak párttagok, de ezzel együtt is előfordul, hogy a fiatalok a templomban esküdnek, s én megmondtam, hogy oda nem megyek, s megmondtam, hogy miért. Nem lehet és nem kell itt túlságosan türelmetlennek lenni. Nemcsak itt, a temetések körül sem. Véleményem szerint a legkevésbé alkalmas időpont a temetés arra, hogy én odamenjek nevelni. A temetésre el is megyek, - egyházira is. Általában úgy fogalmaznám meg a párttagnak az egyházi aktusokkal kapcsolatos teendőit, hogy úgy mérlegelje, hogy a pártnak mi a hasznosabb, ha elmegy, vagy ha nem megy el, s eszerint döntsön. L------_=J
