Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-10-12
r ~i Csányi elvtársnő: Meg kell mondani, hogy valóban van amikor az ember többet mond, mint ami szükséges lenne, de a másik oldalt is meg kell mondani, hogy vannak elvtársak akiknél jó lenne, ha többet szóiénak. Én nagyon jónak tartom, hogy igy sor került rá és megvitatjuk itt ezt a témát. Egy szerűnek a munkastílusát lehet másként is fejleszteni, de időnként igy is kell vele foglalkozni. Igaz, hogy a vezetőségválasztáskor értékelődik, de azért helyes, ha igy is értékeljük. Nagyon érdekes és rendkívül sok alternatívát szembeállít az anyag, s kérdezi, hogy mondjátok meg, mi a helyzet. Egy kicsit erősen a közvélemény oldaláról fogja meg a problematikát és kevésbé a tettek oldaláról. Biztos több is összejött ezen kívül a tettek oldaláról, ha nincs is leírva. Véleményem szerint jó a PB munkastílusa, s én inkább a pozitivabb oldaláról foglalnék állást. A demokratizmusa, a színvonala, az egyes dolgok megítélése szempontjából én határozottan pozitív előrehaladást látok és ezt az oldalát emelném ki. Viszont valóban felvetődik, hogy egy ilyen értékelésnek foglalkoznia kellene azzal, hogy kik mit csinálnak; a munkastílusba beletartozna a tevékenységek egész rendszere. Ennek nagyon sok szerkezeti felosztását lehetne csinálni, pl. hogy a PB-tagok mit csinálhatnak, mit csinálnak egyáltalán. Szakadatlanul változik ez a tevékenység és változik az összetétele is a PB-nek. Más területre mennek dolgozni az elvtársak, - emiatt is elég gyakran van változás a PB-ben. Nem tudok azonban egyértelműen választ adni arra, hogy ez helyes-e? Hogy ha valaki elmegy,a kiesik a PB-ből, ugyanakkor egy kerületi szerv vezetője menetközben kerül kooptálásra, stb. Ennek arányát nem nagyon tudjuk értékelni, hogy milyen mértékben történt az elmúlt években. Hogy a változásnak ezek a tendenciái a PB ütőképességét erősitik-e, vagy gyengítik? Mindenesetre, ami az ügyek folyamatos ismeretét illeti, ez igényli, hogy azonos emberek végezzék, mert nem lehet azonnal, kapásból végezni a munkát. Felmerült ennek is az elemzése. S véleményem szerint a stabilitásnak elég nagy fokát kell biztosítani, amellett, hogy egy-egy ember elkerülhet, vagy átszerveződhet. Minden esetre meg kellene nézni, hogy ezt az egyéni adottság milyen mértékben motiválhatja, az elfogadottság, és milyen mértékben motiválhatja a munkahelyhez való kötöttség. De a munkahelyhez való kötöttség itt nem lehet döntő, mivel az apparátusnak, a VB-nek megvan a lehetősége, hogy megfelelő kapcsolatot alakítson ki. Alapvető kérdésnek tartom, hogy az egyéni adottság és a munkahelyhez való tartozás kérdése milyen mértékben motiválja a kiválasztást, bizonyos tevékenységhez való kapcsolódását az egyes embereknek, stb. Egy másik ilyen kérdés, hogy a tevékenységünkben mennyi a formális elem, mert nyilvánvaló, hogy formális elemek nélkül semmiféle tevékenységet nem tudunk megszervezni, - ezek szükségesek. Mennyi az olyan tartalmi elem, amelyekre azt mondjuk, nagyon jó és ezt kell továbbvinni. Azt hiszem, a PB ülések tartalmassága növekedett, ugyanakkor a tevékenységekbe való bevonás módja, stílusa is javult, fokozódott, azon belül, hogy különböző szakbizottságok jöttek létre. En kritizálnám azt az időt, amikor a különböző nagylétszámu bizottságok megszüntetéséről volt szó. Szerintem a jó bizottság nem teszi formálissá# a dolgokat, és a munka menetközbeni javítását is lehetővé teszi.
