Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-01-13
r n- 14 -Az üzemek -^jelentős része nem kívánja 1968-ban a tőkés exportot növelni. Több dolog miatt. Egyrészt a termékét hazai piacon is értékesíteni tudja és esetleg liberálisabb paraméterrel. Vannak tehát bizonyos arányok, amelyeknek megteremtésére nekünk népgazdaságilag törekedni kell és ezek akihatásai kötelmekben valóban jelentkeznek a vállalatok felé is. A másik ilyen megkötöttsége a reformnak, hogy jövedelemre vonatkoztatják. Megkötjük, hogy egyes termelő vállalatoknál nem lehet nagyobb, mint évi 4 % a bérfejlesztés. Vannak példák, amelyek ezt szükségessé teszik, pl. a csehszlovák népgazdaság helyzete. Mi nem engedhetjük szabadjára a jövedelmek alakulását. S egyelőre úgy néz ki, hogy attól nagyobb árufedezetet, mint amit a 4 %-os bérfejlesztés megkövetel, nem fogunk tudni elérni. Tehát vannak olyan határok népgazdasági szinten, amelyen belül kell tartani magunkat, másként a reformmal baj van. Ugyanakkor állítom, hogy e kötelmek ellenére a regorm már most is rengeteg olyan dolgot tartalmaz, amelyek megkövetelik a vállalatok önállóságát és talán még annyit, hogy ezek a kötelmek ideiglenes tényezők, - a KB is ezt mondta, - a akkor fogjuk feloldani őket, amikor erre meg lesz az adottság. Tudomásul kell venni azt, hogy biztonságosan kell nekünk az uj irányítási rendszert meghonosítani és a lehető legkevesebbet kell úgy kockáztatni, ami politikailag és gazdaságilag nagy veszélyeket róna a népgazdaságra és a politikai közéletünkre. Azért kell ezt igy mondani, mert mi ezt a reformot nem kísérletnek szántuk. Mi nem kísérletezhetünk egy ilyen alapvető változással, amelyet a KB olyan jelzővel illetett, hogy felszabadulásunk óta társadalmunk harmadik legnagyobb eseményének tartjuk - a hatalom megragadása, a falu szocializálása után t Ezt nem lehet abbahagyni, mint a kísérletet, mert ennek abbahagyása egyenlőv a bukással. Ezért nekünk maximálisan gondoskodni kell arról,hogy ez a rendszer jól beváljon, ezért kellenek ezek a bizonyos fékek, amiket majd ha eljött az ideje fel fogunk oldani. S ezeket még •agitációs szempontból is feltétlenül minden párttaggal meg kellene értetni, - mert úgy nézik, hogy most próbálkozunk. Nem próbálkozunk, nem alapjaiban kívánunk majd korrigálni, hanem bizonyos részkérdésekben. S ez hozzáállás kérdése. Tehát ezek a fékek alapvetően nem mondanak ellent a reformmal kapcsolatos célkitűzéseinknek, másrészt meg kell érteni szerepüket, jelentőségüket és úgy kell felfogni, mint ideiglenesen ható tényezőket, harmadszor: mindezekhez az intézkedésekhez úgy kell, hogy hozzáálljunk, hogy alapvetően jól szolgálja fejlődésünket, az emberek politikai hangulatát, egész politákikai közéletünket. El is ismerem agyrészt a felszólaló elvtársak ilyen megjegyzéseit, másrészt ezekkel szerettem volna kiegészíteni az elhangzottakat, és vitatkoznij, is, bár egyik elvtárs sem mondta azt, hogy ezekre az ilyen visszafogó szabályzókra, kötelmekre nincs szükség. A másik kérdéscsoport, amire szeretnék szintén kitérni, hogy mivel foglalkozzanak a pártszervezetek. Ezt a részét is teljesen indokoltnak tartom a felszólalásoknak. Ha azt mondjuk, hogy a gazdasági irányítási rendszer változása nemcsak gazdasági, hanem társadalmi életünkben is hatalmas változásokat fog hozni, nem kivétel belőle a pártélet sem, pártéletünkben is változásoknak kell történnie. De itt is türelem kell,-bizonyos átfedések lesznek. Ilyen szempontból.tehát a pártszervezet és a PB intézkedési tervét is igy kell egy kicsit nézni. Nagyon nehéz megmondani valóban mi legyen az a gyökeresen uj.
