Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1968-01-13
r~ Általában már eljutottunk, de az egyes emberig, hogy neki mit kell csinálni, még nem. Szende elvtárs: Az eddigi vita alapján úgy érzem, hogy valamivel világosabbak a problémáim. Az eddigi vita is azt mutatja, hogy nem valószinü, hogy ezeket a kérdéseket ilyen gazdasági konkrétsággal meg tudjuk állapítani és mondani a pártszervezeteinknek, hogy az adott feladat az adott pillanatban hogyan végezhető. Nyilvánvalónak tűnik nekem a VEGYTERV problémaköre, ettől teljesen eltérő a Rózsavölgyi elvtárs által említett problémák, hiszen teljesen más jellegű a vállalat is. Éppen ezért nagyon nehéz lenne elmondani a VEGYTERV és az Elektroakusztika párttitkárának olyan általános elveket, amelyek mindkettőre igazait és megfelelőek volnának. Úgy érzem, a pb-k, pártszervezetek régen tudják, hogy ezt is kell, azt is kell, de ilyen szinten úgy sem tudjuk megmondani, pl. azt, hogy mit jelent az árdrágítás ellen harcolni. Mert pl. egy olyan üzem, ahol ez kizárt, hogyan foglalkozzon ezzel a kérdéssel? Vagy nagyon nehéz lenne arra biztatni annak az emlitett nyomdának a pártszervezetét, hogy erőszakosan lépjen fel és rombolja az árakat. Ha valahol szabad ár van, vagy hasonló, akkor kénytelen vagyok feltételezni, hogy az illetékes gazdasági főnökök azért vezették azt be, hogy a piaci ár játékokra akarják bizni, hogy valamennyire ez kialakuljon. A vállalatnak többnyire indokolt, hogy miért emeli az árakat, a vevőnek viszont mindig az lenne az indokolt, hogy csökkenjen. A kutató intézeteknél,,pl. nálunk, úgy érezzük, jogos és indokolt kimondani, azért, mert egyedi és összehasonlíthatatlan. Logikus, hogy az árak szabad játékáról van szó, az eladó és a vevő szabad megállapodásáról, de itt szükségtelen azt mondani, hogy én harcoljak az árdrágítás ellen, stb. mert nekem esetleg úgy tűnhet, hogy indokolatlanul alacsony volt, a vevőnek pedig úgy tűnhet, hogy indokolatlanul magas lett. Ennél a két általános jótanácsnál többet nem tudunk, ez igaz, de ezzel sajnos véleményem szerint nagyon keveset mondunk, hogy harcoljunk az árdrágítás és az indokolatlan áremelések ellen. Véleményem szerint ilyen konkrétsággal a kér. PB keveset tud mondani. Azt lehetne mondani, hogy inkább valahogy közelebb kellene jutnunk a közvetlen politikai tevékenységhez, s nemcsak olyan ágit, proj). tevékenységhez, amely a reform egyszerű ismertetése, vagy akár /~'v a tömegek előtti szélesebbkörü magyarázása. Ez fontos, nem akarom lebecsülni, de nem szorítkozhatunk csak erre, hanem vitatkozni és harcolni. S ha nagyon belemerülünk az operativ részkérdésekbe, esetleg nem fogjuk tudni észrevenni, hogy hol kell vitatkozni és harcolni. Megjelent nemrégen a Lukács Györggyel kapcsolatos interjú. Úgy éreztem, hogy vitaanyag, ha nem is volt odairva. Nyilván volna min vitatkozni, ha el akarpék kezdeni vitatkozni. A példát azért mondom, hogy ott vannak, azon a szinten bedobva a kérdések, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ott egy politikai koncepció van felvetve, hogy fel kell rázni a tömegeket, s hogy a reform mennyire gyökeres és messze vagyunk a következetesség minimumától is, stb. S nemcsak ez volt ott, hanem más is. Miért irja le szószerint a Népszabadság, hogy ”Révai-tragédia” és miért nem irja le azt, hogy Lukács-tragédia? S arról sem nyilatkozik, hogy hol tartózkodott 10. év alatt; vagy neki nem is kell beszélni arról, hogy eddig mit csinált, hanem úgy néz ki, hogy mi tértünk vissza hozzá és néhány alapvető kérdésben bennünket kioktat?! Én legalábbis úgy érzem. k—-—-----—
