Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1966-04-12
r "i- 15 -hogy a vitákat azokra a szükebb területekre irányítsuk, ahol előresegitenek a kérdések tisztázásában. Schumeth elvtárs összefoglalja a vitát: A bevezetőmben is egy sor kérdésben állást foglaltam már, másrészt egy sor dologban úgy is van felvetve, hogy mindkettő, ha nem is azonos szinten, megtárgyalható, de összefüggésében fogjuk továbbvinni a dolgokat s elmondjuk, hogy mi a mi álláspontunk abban a kérdésben. Általában egyetértek az elvtársak által elmondottakkal és azt hasznosítani fogjuk a munkánkban, - de egy-két kérdésben szükségesnek tartom, hogy kitérjek. Felvetődött, hogy helytelen lenne a kritika erősítése ahol nem szükséges. Ahol nem szükséges, tényleg helytelen lenne, azonban a kritika erősítése a vezető testületen belül van, egy adott területen belül. Azt hiszem, a munkastílusunk-, nak egyik fő vonása az ellenforradalom után, - és ezt erősiteni kell, - hogy a mi pártunk bátran felvetette a saját munkájában tapasztalható fogyatékosságokat és bátran hozzá is nyúlt - ha előbb, ha utóbb - azoknak a kijavításához. Ezt azért mondom, mert felvetődött, hogy már két évvel ezelőtt is lehetett volna a gazdasági mechanizmushoz nyúlni. Hogy lehetett volna-e, vagy sem, ezen lehet vitatkozni, mert nem biztos, hogy a feltételek megérettek ahhoz, hogy az ellentmondás felszámolását biztosítani tudjuk. Ezen lehet vitatkozni. De általában a párton belüli fegyelemmel kapcsolatban, amiben itt lazaság tapasztalható, vagy egyszerűen sérti a párton belüli fegyelmet, azt hiszem ebben nem lehet vita. Azzal nagyon egyetértek, hogy a kritika fejlesztése ’ szükséges, s ugyancsak uj vonása munkastílusunknál;, hogy ne az ember ellen irányuljon, hanem a nézetek és a gyakorlattal szemben. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell esetenként párhuzamot vonni a helytelen nézet és gyakorlat , elkövetőjével együtt. A másik ilyen a káderekkel kapcsolatban a szakmai és a politikai kérdés. Ahogy arra vigyázni kellett volna és kell, hogy a szálánál oldal ne jusson túlzottan előtérbe, az is hibás lenne, ha a szakmai oldal szükségességét teljes egészében elvetnénk. Ezért, ha azt'mondjuk, - s a VIII.kongresszuson is már mondta Kádár elvtárs, - hogy a párthoz való hűség, a szocialista rendszerhez való hűség mellett erősíteni kell most már a szakmai feltételeket is. Helyes volt akkor is, csak a gyakorlatban szenvedett bizonyos torzulásokat. S itt volt tapasztalható bátortalanság, hogy világosan le volt Írva és mégis engedtünk olyan kispolgári nyomásnak, amely ezt megfordította és sokszor nem kiváló, hanem egyáltalán oda nem való embereket juttatott funkcióba. Most már elég erőteljesen nyúlunk az ilyen dolgokhoz, ahol találkozunk vele. De az élet megköveteli, hogy minél hozzáértőbben nyúljunk a kérdésekhez. Ma a múltbeli érdem nem lehet egy funkció elérésének a követelménye. Az embert nem helyezhetjük az ügy fölé, hanem annak szolgálatában kell, hogy álljon. Ezért a káderkiválasztásnál nagyon kell vigyázni arra, mert mindig fennáll annak a veszélye, hogy hol jobbra, hol balra torzítják el. L “ j
