Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1965-03-27

r ■ n- 10 -vezetők, de a vezetettek közgondolkozásában is megtalálhatók ezek a problémák,-és nem is kismértékben, - amelyek azt mondják,hogy: holnap is van nap. Vagy előfordul, hogy heteken keresztül nem kap munkát valaki és elvégzett munkát tartalékolnak. A példát megint csak azért hozom, hogy próbáljam megmutatni, hogy .ebben nagyon sok igazság van, de meg kell vizsgálni, hogy miben lehet általánosítani; vagy nagyobb, vagy kisebb mértékben található.

Még egy példát, hogy a tőkés fegyelmező eszközök helyébe egyáltalán ki tudtuk-e alakitani az ezekkel teljes értékű szocialista módszereket; vagy milyen mértékben; vagyidk ezek a problémák. Ismeretesek, mik tartoznak a tőkés fegyelmezési eszközökhöz: a létbizonytalanság, az éhség a tőke korbácsa; az az ellenőrzési rendszer, amely még levegőhöz sem engedi jutni a 8 órán belül.

képest tudtunk-e megfelelő módszereket alkalmazni, tudják-e ezt pótolni a jelenlegi módszerek? Talán ezt a gondolatot úgy lehetne megközelíteni, hogy mi az, ami nálunk szerepet játszik abban, hogy jobb munkát tudjanak végezni, hogy életszükségletté váljon a munka. Mi az, ami ebben szerepet játszik nálunk? Az egyik, ami talán a kapitalizmusban is kialakult: ez a megszokás ereje, amely megszokottá teszi az egyes emberek számára, és nélkülözhetetlenné a munkát; - amely a munka szeretetében jut kifejezésre. Saját példámon szeretném megmutatni, de ilyen százával van a szervezett munkások között. Nem azért ismert el engem a tőkés, mert szervezett munkás voltam, hanem azért ismert el, vagy fizetett meg, vagy tartott - annak dacára, hogy egyes esetekben röpcédulát osztogattam, vagy sztrájkoltam, - mert a munkámat ismerte el. Én nem azéirt dolgoztam a tőkésnek, mert őt akartam gyarapítani, hanem mert szerettem a munkát, s nemcsak az éhség korbácsa hajtott, hanem szerettem a munkámat, és szívvé1-lélekkel szerettem dolgozni. Van olyan nyugdíjas, aki nem tud munka nélkül meglenni, s nem azért nem tud,mert annyira öntudatos, hanem azért, mert annyira megszokottá vált számára a munka, hogy egész szervezete kívánja. Tehát az egyik a megszokás.

A másik, ami a szocializmusban alakult ki elsősorban, ez a )szocialista öntudat, amely a munkához való uj viszonyt juttatja kifejezésre. De kinél van-e ez már mag? Ezt is világosan kellene nekünk látni. Mondhatnánk, hogy a kommunisták - és L elsősorban a kommunisták - többségében megvan. Azt is mondhatnánk, hogy a politikailag legfejlettebb dolgozókban megvan.------------------«2. --------