Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1965-10-30

r ~- 16 -1964_es talajról bírálni. Rózsavölgyi et. agy vetette fel, hogy ma nem kell merészség ahhoz, hogy valaki bíráljon. Ha valamiben demokratizmus van, ebben valóban az van. 'a már mindenki elmondhatja a véleményét, függ tlenül attól, hogy van-e reális alapja, vagy nincs. Mindig van bennem egy olyan érzés, hogy mostanában közkedvelt dologgá vált az ellenzéki magatartás a saját kormányunkkal, pártunkkal szemben. Azt tekintik bátornak, aki plénumokőn fel mer lépni a vezetéssel szemben. Ugyanaltkor nem tapasztalja az ember, hogy ugyanilyen bátorsággal álljanak ki a párt politikájának védelmében. Szégyelnünk kell ezt a politikát, mert olyan hibák vannak? Vagy ma talán az jelent bátorságot, ha valaki kiáll a párt politikája mellett és megvédi azt? Lehetetlen, hogy egyesek csak a hibákat látják, elszakítva az összes többi tényleges kérdéstől és a hibákat felnagyítják. Ezt nagyon sokan igen jól kihasználják ebben az országban azok, akik nem hívei ennek a rendszernek és ezek még kommunistákat is a befolyásuk alá tudnak vonni az igényesség, a bírálat leple alatt.

Volt olyan észrevétel a szünetben, hogy olyan légkör kezd kialakulni, mint 1956 nyarán. Akkor is azt mondták, hogy miért nem mertek kiállni a párt mellett, nem a vezetők mellett, hanem az eszme mellett? Akkor is az volt a bajunk, hogy a vezetőkkel együtt az eszmét is dobni akarták. A hasonlat nem jó, de nem lehet arra a vonalra csúszni, hogy a hibákkal együtt a politikát is elitéljük. Nem lehet nem tudomásulvenni, hogy ilyen szocialista társadalmat még nem épített ebben az országban senki. Nincs honnan tapasztalatokat szerezni, a mi kis országunk viszonylatában, hogy a legtökéletesebben, a leghelyesebben hogyan lehet nálunk a szocializmust felépíteni. Kapita’ lista társadalmat nem találunk, ahol az anyagi eszközök, a termelési eszközök teljes .egésze köztulajdonban van és a munka teljes társadalmasításával együtt olyan formákat kell kialakítani, akár a tervezés, akár a demokratizmus területén, amely a legtökéletesebb.

Igen sok okos ember van mostanában, aki tudja, hogyan kellene átszervezni az egész gazdasági életet, hogyan kellene a hibákat kijavítani, vagy hogyan kellene rendet csinálni akár Vietnamban, vagy a kínai kérdésben. De mindenki másképp gondolja. Valakinek mégis csak le kell szűrni a sok okos gondolatot a marxizmus szitáján és ennek alapján kell megszabni a tennivalókat. Ugyanakkor ezeknél az embereknél a saját területükön megtaláljuk ugyanazokat a problémákat, amelyeket képtelen megoldani. Van a kerületben egy uj intézmény, amelynek a pátttitkára elmondta nekem, hogy ők már eljutottak oda, hogy nincs náluk egyetlen kommunista osztályvezető sem. Megkérdeztem, hogy ha ott voltak, miért hagyták? Mindenki mondja a magáét, ugyanakkor a saját területén elengedi az eseményeket. Ezt nem lehet csinálni! Ha mindenki helyesen értelmezi a szövetségi politikát, ami szükséges és jó, mert a kommunistáknak, a munkásosztálynak mindig szükséges volt szövetségesekre, ha ezen belül valaki az üzemben visszaél ezzel a helyes politikával, ezt a kommunisták ne engedjék. Emellett a jelenség mellett most már nem lehet szó nélkül elmenni azért, hogy népszerű maradjon valaki. De állítom, hogy ettől senki nem lesz népszerű, ha nem lép fel a párt politikájával ellentétes, káros gyakorlat ellen.

1— - -