Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1965-10-30

r ~- 16 -1964_es talajról bírálni. Rózsavölgyi et. agy vetette fel, hogy ma nem kell merészség ahhoz, hogy valaki bíráljon. Ha valamiben demokratizmus van, ebben valóban az van. 'a már min­denki elmondhatja a véleményét, függ tlenül attól, hogy van-e reális alapja, vagy nincs. Mindig van bennem egy olyan érzés, hogy mostanában közkedvelt dologgá vált az ellenzéki magatar­tás a saját kormányunkkal, pártunkkal szemben. Azt tekintik bátornak, aki plénumokőn fel mer lépni a vezetéssel szemben. Ugyanaltkor nem tapasztalja az ember, hogy ugyanilyen bátorság­gal álljanak ki a párt politikájának védelmében. Szégyelnünk kell ezt a politikát, mert olyan hibák vannak? Vagy ma talán az jelent bátorságot, ha valaki kiáll a párt politikája mellett és megvédi azt? Lehetetlen, hogy egyesek csak a hibákat lát­ják, elszakítva az összes többi tényleges kérdéstől és a hibá­kat felnagyítják. Ezt nagyon sokan igen jól kihasználják ebben az országban azok, akik nem hívei ennek a rendszernek és ezek még kommunistákat is a befolyásuk alá tudnak vonni az igényes­ség, a bírálat leple alatt. Volt olyan észrevétel a szünetben, hogy olyan légkör kezd ki­alakulni, mint 1956 nyarán. Akkor is azt mondták, hogy miért nem mertek kiállni a párt mellett, nem a vezetők mellett, ha­nem az eszme mellett? Akkor is az volt a bajunk, hogy a veze­tőkkel együtt az eszmét is dobni akarták. A hasonlat nem jó, de nem lehet arra a vonalra csúszni, hogy a hibákkal együtt a politikát is elitéljük. Nem lehet nem tudomásulvenni, hogy ilyen szocialista társadalmat még nem épített ebben az or­szágban senki. Nincs honnan tapasztalatokat szerezni, a mi kis országunk viszonylatában, hogy a legtökéletesebben, a leghelye­sebben hogyan lehet nálunk a szocializmust felépíteni. Kapita­­’ lista társadalmat nem találunk, ahol az anyagi eszközök, a ter­melési eszközök teljes .egésze köztulajdonban van és a munka teljes társadalmasításával együtt olyan formákat kell kiala­kítani, akár a tervezés, akár a demokratizmus területén, amely a legtökéletesebb. Igen sok okos ember van mostanában, aki tudja, hogyan kellene átszervezni az egész gazdasági életet, hogyan kellene a hibá­kat kijavítani, vagy hogyan kellene rendet csinálni akár Vietnamban, vagy a kínai kérdésben. De mindenki másképp gon­dolja. Valakinek mégis csak le kell szűrni a sok okos gondo­latot a marxizmus szitáján és ennek alapján kell megszabni a tennivalókat. Ugyanakkor ezeknél az embereknél a saját terü­letükön megtaláljuk ugyanazokat a problémákat, amelyeket kép­telen megoldani. Van a kerületben egy uj intézmény, amelynek a pátttitkára elmondta nekem, hogy ők már eljutottak oda, hogy nincs náluk egyetlen kommunista osztályvezető sem. Megkérdez­tem, hogy ha ott voltak, miért hagyták? Mindenki mondja a ma­gáét, ugyanakkor a saját területén elengedi az eseményeket. Ezt nem lehet csinálni! Ha mindenki helyesen értelmezi a szö­vetségi politikát, ami szükséges és jó, mert a kommunistáknak, a munkásosztálynak mindig szükséges volt szövetségesekre, ha ezen belül valaki az üzemben visszaél ezzel a helyes politi­kával, ezt a kommunisták ne engedjék. Emellett a jelenség mel­lett most már nem lehet szó nélkül elmenni azért, hogy nép­szerű maradjon valaki. De állítom, hogy ettől senki nem lesz népszerű, ha nem lép fel a párt politikájával ellentétes, ká­ros gyakorlat ellen. 1— - -

Next

/
Thumbnails
Contents