Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1965-10-30
MM I * — 11 — Tehát politikai kérdés a demokrácia kérdése és itt szeretném megyjegyezni azt is, hogy olyan furcsa itt az anyagban is, és már előbb is találkoztam vele, hogy a dolgozók mernek-e? Itt a PB ülésen is többször elhangzott ez. Hát,a tőkés társadalomban fellépni, ahhoz kellett merészaség, nálunk is esetenként, helyileg, - de ez nem különleges érdem, itt nálunk. Félreértés elkerülése végett: poiitiv, ha valaki fellép, vagy birál, érdeme neki, jó dolog, sokmindent mutat a számunkra, - de véleményem szerint a demokrácia ismérve nem itt kezdődik, ha általában nyílt és őszinte a légkör, hogy akkor már ott biztos, hogy jó a demokrácia, - ezért nem helyes, ha csak erre figyelünk, erre irányítjuk a figyelmet. Szerintem demokrácia ott van, ahol a bírálat KKKdmÉn szabadsága mellett a dolgozó azt érzi, hogy itt igénylik, mint tulajdonost. Ami alatt azt értem, hogy megbeszélik vele az elkövetkezendő teendőket, abban kikérik a véleményét, arról beszámolnak neki, mint tulajdonosnak, a problémákat vele együtt akarják elhárítani és ebben is kikérik a véleményét. Ez az, amire nekünk törekedni kell és ez nekünk sokkal lényegesebb, és fontosabb, mint ha csak azt nézzük, hogy mernek-e bírálni. Ez felvetődhet úgy is egyeseknél, hogy mindenkinek jó, csak nekem nem? vagy soknál egzisztenciális kérdésnek minősül, hogy mondja-e, vagy sem, azután sokszor előfordul, hogy hallgatunk akkor is, amikor nem lenne szabad hallgatni. Azután egy-egy olyan frázissal is bele lehet fojtani a szót a kommunistákba, amikor azt mondják neki, hogy "hallgass, te sztálinista". De biztos az, hogy az ilyen egzisztenciális kérdések előtérbe kerülése szintén nehezíti és gátolja az előrehaladásunk. Befejezve még a szervezeti formákról. Vannak ilyen klasszikus külső megnyilvánulásai, formái, mint a termelési tanácskozások, üzemi tanácskozások és kezdenek kialakulni valamilyen szervezeti formái is. Itt van az üzemi tanácsok helyzete. Mi a Telefongyárban annak idején olyan véleménnyel is voltunk, hogy az üzemi tanácsok feleslegesek, nem szükségesek. Ha a foglalkozási körüket nézzük, a nyereségrészesedés és a munkaruha elosztásán kívül vajmi kevés van. Miből adódik ez? Ha nincs rendszeres munkakapcsolata a gazdasági vezetéssel, nincs átlátása az üzem egész területén, akkor nincs lehetősége, hogy egy-egy alskalommal összefjöve megfelelő döntéseket hozzon, s ezen keresztül, mint üzemi tanács, bekapcsolja a dolgozókat az üzem vezetésébe. Megoldanám azzal is, hogy alkalmas arra, hogy a szakszervezeti mozgalomban problémákat okozzon, amely ugyan ma már a helyén van, szervezetileg is, a munka tartalmában .. - itt már beszélhetnénk róla, - sok erőfeszítés és sok hasznos munka ellenére, ami# ott történik, de végeredményben mindent az üzemi tanácsoktól várunk, ami a szakszervezeti bizottságok feladata lenne. De minek még egy szervezet, amikor megvan a szakszervezet, amelynek megvan a feladatköre, az apparátusa, s mindabban, amiben az üzemi tanácsok döntenek, a szakszervezeti bizottságoknak nagyobb ismeretei, nagyobb gyakorlatai vannak. A gazdasági vezetés ellenőrzésében is kialakitottabb, megalapozottabb módszereik vannak. Ezért vetem fel, mert szerintem a szervezeti kérdések nem elsődlegesek, nekünk az eszmei, a L-----*------:J
