Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1960-10-22
r- I > 00123 J- 6 -Felcsuti elvtárs: Azt hiszem bátran lehet kijelenteni,hogy a’ munkásosztály Tázisa soha sem volt olyan széles, mint éppen az elmúlt hónapokban, amely pártunk következetes politikájának eredménye. Ha mégis indokolt volt napirendre tűzni, ennek két oka van, hogy a mai* megnyert tömegekért újból és újból meg kell vivni a harcot, a másik ok, hogy tovább kell szélesíteni a munkáshatalom tömegbázisát. Ez egy hosszabb munka. Az anyag is segit ahhoz, hogy egy sor zavaros problémát kiküszöböljünk, ugyanakkor1 a bevezető és a hozzászólások azt mutatják, hogy talán nem fogtuk fel olyan gyakorlatiasan, mint ahogy ez a Kerületben adva lett volna. A végrehajtásban bizony már jelenkezik egy csomó probléma, s bizony nem mindig értelmezik a helyes elveket, vagy nem mindig tudják a gyakorlatban ezeket átültetni, ha helyesen értelmezik is. Nekünk csak azokkal az emberekkel kell dolgoznunk, akik Magyarországon adva vannak, ezeknek a tudatát nevelni, formálni kell, de nem számolni velük, nagy hibákkal járna. Véleményem szerint olyan kérdéseket általában a mi politikánkban, mint a béke, a nemzeti függetlenség és szabadság, a nemzet jólétének és felemelkedésének kérdése, ezt mi nem eléggé használjuk ki rétegpolitikánkban. Kádár elvtársnak az ENSZ-ben elmondott beszéde nagy visszhangot keltett, miht aki kiállt a béke, a nemzeti függetlenség, a szabadság ügye mellett. Még a kicsit nacionalisták is pozitívan nyilatkoztak erről és büszkék voltak Kádár elvtársra. Nem szabad nekünk ilyen fontos, alapvető politikai kérdésekről sem megfeledkezni. A munkás-paraszt szövetséggel kapcsolatban: üiázer elvtársnak igaza van és helyesen foglalt állást, hogy arról van szó,hogy a kapitalizmusban egy széteső osztály volt és most ismét egy egységes paraszti osztállyá válik, tsz. parasztsággá. De ez egy folyamat kérdése, amely nem megy egyik napról a másikra, addig, amig a tulajdonviszonyok, amelyek ezt meghatározzák ilyen, vagy olyan formában ki nem egyenlítődnek. Persze a tsz. parasztság a munkásosztály első számú támasza, de a nem tsz. parasztságra úgy kell tekinteni, mint a leendő tsz. parasz• tokra. Külön szeretnék szólni az értelmiségiek kérdésétől: úgy is, mint aki szintén kinn voltam egy üzemben és egy tudományos intézetben és alkalmam volt beszélgetni erről az érdekeltekkel. Ma a magyar értelmiségiek jelentős többsége ott áll a kormány mögött, elsősorban az épitőmunka tekintétében. Ez nagyon lényeges kérdés, mert nem utolsó sorban az alkotó munkán keresztül lehet az értelmiségieket megnyerni a szocializmus ügye számáx’a. Sok helyen az üzemekben nem építenek eléggé a műszaki értelmiségben meglévő tettvágyra, tettkészségre, nem eléggé kérikki véleményüket, tanácsaikat, gondolataikat. E tekintetben sok esetben rosszabbul csináljuk, mint a régi tőkés csinálta. Most gyakran az igazgatók, főmérnökök elmulasztják a saját műszaki gárdájuk véleményének kikérését, ezért egy kicsit feleslegesnek érzik magukat, hogy a fantáziájukra, alkotó készségükre nincs szükség, mert erre nemzőit a vezetőség. E mögött bizonyos mértékig a párt értelmiségi politikájának nem eléggé való gyakorlati alkalmazása húzódik meg. A régi és uj értelmiség kérdése már egy kicsit túlhaladott kategória. 16 évvel vagyunk a felszabadulás után. Mindig az egységről beszélünk, ugyanakkor olyan megfogalmazást használunk, ami széthúz. Azt hiszem helyesebb volna a néphez hü értelmiségről, esetleg a még ingadozókról és a néppel szembenálló értelmiségről beszélni.
