Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1959-10-03
r~ n j -5- ^621 ! A nyolc hónap alatt a termelékenységünk 3,8 százalékkal növekedett. Ami azt jelenti, hogy itt hozzáteszem, nogy van egy pár üzemünk* amelyet a Statisztikai Hivatal tart nyilván, az 31 üzem, amelyről kapjuk a tájékoztatást. Itt van a 3,8a-os termelékenység illetve 1,7i-oa lemaradás a termelékenység növelésében. Mi azonban a több kisebb más üzemeket is figyelémbevéve több mint negyven üzem statisztikáit csináltuk meg, itten a termelékenység ezekkel együtt 5,3ú-kai"emelkedett, tehát túlteljesítettük a tervet. A probléma és a kérdés, amin mi is vitatkozunk mm is, melyik számot használjuk annak érdekében, hogy mozgósító legyen. Szóval az a helyes-e, amit központilag tartanak nyilv n és amelynek nyomán értékelik a tevékenységünket, akkor az 1,2'i-os lemaradással kell számolnunk és ennek megfelelően, vagy az, amelyet mi gyűjtöttünk össze, illetve amelyben bekapcsoltunk más üzemeket is, amelyek nem szerepelnek a központi nyilvántartásban. Ezt a kérdést, mivel itt probléma van,bővebben kívánjuk elemezni és kiszeretnénk mutatni azt, hogy 1955-höz képest, és az egyik főproblémánkba termelékenységünk 23á-al növekedett, 1955- höz képest, azért vettünk 1955-öt, mert 1956 nem volt teljes év és nem lehet alapulvenni. Ugyanakkor 1955-höz képest a bér 26ő-kai növekedett. Na most a marxista közgazdaságtan szerint és az élet és a gyakorlat szerint legalább minimum fordítottj nak kellene lennie a helyzetnek, mert a termelékenységnek nagyobb arányban kellene növekednie, mint a bérnek. Na most nálunk fennáll ez a fordított arány», ami nem egészséges és nem jó. Na most itt gazdasági vezetőkkel való vita során a fő problémákat úgy vetették fel, hogy a bérekkel levoltunk maradva és a béreket előre kellett hozni, azért áll most fennt ez a vissz-ssúg. Nekem viszint az a véleményem, hogy a bérek emelését, ha le is voltunk maradva és fel kellett emelni, ezt úgy kellett volna emelni, hogy a termelékenyÉÓg növekedése nyomán segítsük elő a bérek emelését, mert máskép nincs meg az alapja a magasabb bérezésnek. És azért mi ebből a - hát itt vettünk egy-két üzemet, de akármelyik > üzemet lehetne venni, úgy a Telefongyárban pl. 16,9^-kal növekedett a termelékenység 1955-höz viszonyítva, ugyanakkor a bérek 2o,4rÁ-kal növekedtek. Az Alumíniumban 25A-kal növekedett a termelékenység 1955-höz viszonyítva, ugyanakkor a bérek 28,5’á-kal növekedtek. És ugyanakkor itt is kellene gondolkozni a pártfci/zottsúgnak, hogy hogyan lehetne legjobban elemezni és kiélezni úgy, hogy utat mutasson a termelékenység növekedésének a tekintetében, illetve ennek fontossága és szükségessége tekintetében. Itt tehát lényegében, ha a központilag vett üzemeket vesszük irányszámul 1,8^-os lemaradásban, plussz lemaradás a bérek növekedése mögött. A m 'sík ilyen főprobléma, amelyeket magunkévá tettünk a márciusi határozat nyomán, amely azt mondotta, hogy másfél százalék helyett két sz zalék, két és fél százalékkal kell csökkenteni az önköltséget. Ezen a téren vagyunk a legjobban lemaradva. A helyzet tudniillik az, hot ,y a két és fél százalék helyett, 1,4 «-os a mi önköltségsöKkenté - sünk az elmúlt nyolc hónap során, ami azt jelenti, hog^y 1,1'ó-os lemaradásunk van. Ez forintértékben kb. húszmillió forintot tesz ki. Az önköltségcsökkentés terén van igen komoly problémánk. Ebben szerepet játszik a mi véleményünk szerint az, hogy a tervteljesitések, elsősorban a mennyiségi teljesítése és túlteljesítése a kerületnek, talán úgy lehetne, lehet, hogy nem teljesen megfelelő a megfogalmazás, hogy a mindenáron való tervteljesitésben nyilvánul meg. Ehhez az öt százalékos túlteljesítéshez, amit elértünk, és ami pozitiv, rendkívül sok túlórát használtak fel az üzemek. Az 1 főre eső túlóra 1959-ben a jelenlegi létszám mellett, kerületünk dolgozóinak létszáma mellett, L____-—-----------1
