Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/3)

1958-12-20

I . •••" I

Fónay et. A KB határozata úgy néz ki, hogy 3 részre tagozódik:

1. A

kulturmunka a munkásosztály felé,

2. a

kulturmunka az értelmiség felé, az értelmiségi politika,

3. az

uj értelmiség kialakításának a kérdése.

Az első kérdéshez egy sor javaslat van, itt azt gondolom, igen helyes lenne, ha az üzemeknek a szakszervezeti kulturfelelősei megbeszélnék pl. Dobozival, Mesterházival, hogy egy-egy művökről vitát rendeznek az üzemben és a dolgozók már hetekkel előtt tudnának róla, igy egyrésze elolvasná a könyvet, vitatkoznának és ez az Írónak is komoly segítség lenne, mert megtudná, hogy az olvasóknak mi a véleménye. Szeretnék én is a kerületi kiállítással foglalkozni. Feltűnő az,, hogy Schwott Lajos karikatúráit kivéve semmiféleképen nem mutatja a megváltozott életünket és akár 1920- ban is nyugodtan ki lehetett volna állítani.

Az értelmiségi politikával kapcsolatban: ezen a téren meg kell állapítani, hogy nem tud sokat értünk el. Gábor et. azt mondta, hogy a filmgyárban az ifjú művészek is a régiek nyomában haladnak

• és nem járják a saját uj útjaikat. Ez véleményem szerint vonatkozik az egészre, nemcsak rájuk. Valahogy az a helyzet, hogy a régi vezetők a saját ideológiájukat oltják beléjük. Nincs egy átfogó,

z—s adminisztratív eszközünk, amivel a munkás és parasztszülők gyermekeit, általában az uj értelmiséget, - általában figyelemmel tudnánk kisérni. De a régi értelmiséget is figyelemmel kellene kisérni, s ez nincs meg, pedig véleményem szerint addig nem tudunk komoly eredményeket elérni, amíg ebben az irányban nem tudunk hatékony lépéseket tenni, hogy ezekkel a fiatal káderekkel megfelelően foglalkozzunk.

Összefoglalva: nekünk egy olyan rendszert kell kiépíteni, hogy a kiválasztott fiatal kádereinket nem szabad magukra hagyni,hanem személy szerint legyen valaki felelős érte. Ezen áll, vagy bukik ez a kérdés, véleményem szerint.

• Biró et. A kulturális munka jelentőségére jórészt az ellenforradalom hívta fel a figyelmünket. Most, hogy megjelentek ezek az irányelvek, elméletileg igen jelentős lépés, azonban a gyakorlatban sokkal nehezebb érvényesíteni ezeket az elveket. Kétségtelen vissza. esés mutatkozik a kulturmunka terén és véleményem szerint ki kellene domborítani a szakszervezetek szerepét ebben a munkában. Tehát a szakszervezeti munka ilyenirányú részét sokkal jobban meg kellene nézni és ezen változtatni.

A másik kérdés a művészetek és az esztétika kérdése. Felvetették az elvtársak a kerületben megnyílt kiállítást, azt nem láttam, de a Műcsarnokban nyílt a Bene-kiállitás, amelyen olyan müvek vannak többségében, amelyek jó kiállítása, szép müvek, de a realista tartalmú müveket elszabotálják és nem is Ízléses kiálliteásban mutatják. Pl. egy impresszionista művész kiállítását hetekig készítették elő, amíg a mongol kiállításra 2 napot adtak és egyedül a párttitkár elvtársnő készítette elő. Különben meg kell mondani, hogy elég rossz a hangulat a művészek között, csak a pénz a fontos nekik, a gépkocsi. Nem követeljük meg tőlük a munkát, csak fizetjük a nagy pénzeket, a százezreket.

Meg kell mondani, hogy nálunk a fiatal művészettörténészek ugyanazok, mint a 60 évesek, mert az egyetemről már ilyen felfogással jönnek ki. Az egyetemen kellene változtatni, mert a többi egyetem is ugyanezt a szellemet sugározza. Csak a 40-50 évesek, tehát a középkorúak azok, amelyek haladónk és közelebb is állnak a párthoz is. Úgy néz ki, hogy az impresszionista befolyás sokkal erősebb, mint a szocialista realista befolyás. Ha valami eredményt akarunk elérni, nagyobb erőgyűjtést kell végrehajtani ezen a téren, hogy ne csak szakmailag^ politikailag, hanem szakmailag is álljunk valahogy.

U-----------—- -