Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1958-10-25
r ~ "1 í - 5 - 00786 | Ennek bizony nem szabad előfordulni. Világosan meg kell mondani minden esetben, hogy hol követte el az illető elvtárs a hibát. A pártszervezetnek nincd módjában belenyúlni a gazdasági dolgokba, mert azt mondják, hogy a ;.árttitkár belenyúl az igazgató hatáskörébe. Tehát az kellene, hogy az igazgató szívesen vegye, hogy a pártszervezetben ezt a kórdóst megv i t as sák. A kommu ista erkölcsről: tudunk; olyan elvtársakról, akik » hajlamosak a kommunista erkölcsöt megsérteni, azonban nem tudunk konkrét dolgot. általában ezek nem is kapcsolódnak bele a pártmunkába ügy, ahogy a párt azt me kívánja. Ha a pártvezetőségnek olyan joga lenne, hogy javaslatot tehetne az ilyenek kizárására, mert az ilyen emberek minden áron ragaszkodnak a párttagságukhoz. Tehát szükségéé volna a párt erősítése szempontjából, hogy egy-kót ilyen embert ki tudnánk zárni, mert ez óriási mértékben hatna a többi párttagra. Tren.csényi elvtárs: A rev’izionizmus az anyagban J-gzor is van érintve, de az embernek az az érzése, hogy ez sematikus, csak azért van érintve, hogy erről is szó legyen. Igazig hogy ez a kerületben nyílt formában nem jelentkezik. Az elvtársai.', beszélnek itt arról, hogy a párt művelődési politikájának irányelveit 4? alapszervben megtárgyaltál:. Erős a gyanúm, hogy a 47 pártnap egyik-másikán a revizionizmus nak jelentkezni 1.ellett. A revizionizmus olyan formájú jelenségeiről van szó, amely a hivatalokban, intézményekben, tehát értelmiségi rétegnél jelentkezik. 1958. júliusban az egyik irodalmi lapban megjelent olyan ciki,;, amely rendkívül raffinált módon a pedagógia párt irányitását teszi kifogás tárgyává. Az a baj, hogy ez az ember Lenin-idézetet tud felhozni a saját elveinek a támogatására, úgy, hogy önkényegen kiragad két szót Lenin szavaiból, s ez egyes embereket megtéveszt. Nem hiszem, hogy az' ilyen gondolatok a mi kerületünkben is csak pártónkívűitek részéről merültek volna fel. Az anyagból az nem jön ki, hogy a revizionizmus a fő veszély és a zárójelbe tett megállapítás, hogy ”mégis a fő veszély”, egy kicsit rontja ezt a megállapítást. Attól tártok, hogy itt a hiba forrása az, hogy az elemző munka nem volt eléggé mélyreható. Ezek, rendkívül raffináltan, burkoltan jelentkeznek. A-kulturális élet pártirányitásánák tagadása, burkolt formában, de van. Szkokán elv társ: Ili valahogy úgy vagyunk, hogy elismert valami, hogy az ellenforradalom le van verve, de ezek az c emberek nagyrésze még a dolgozó’, között él és ezek határsa nyilvánvaló, jobboldali revizionista elhajlásokban mutatkozik. Ennél, felismeréséhez kell egy kicsit kulturáltabb pártmunka. 304 kérdést kaptunk a pártnapra, számtalan olyan kérdést kaptunk, hogy adjunl választ arra, hogy mennyiben látjuk különbnek a párttag vezetőt, mint a pártonkivülit, stb. Ha pártonkivüliek ilyen problémával foglalkoznak az azt jelenti, hogy a párttagoknak nem volt olyan hatása a pártonkivüliekre, hogy ilyen kérdéseket tisztáztak volna. Ezek a megnyilvánulások azt jelzik, hogy a munkásosztály soraiban igen is találkozni revizionista nézetekkel, ez bírálat az ottani kommunista pártcsoport munkájára. h------------ -gj
