Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1958-02-17
r n £ -2- 00122 J Emlékszünk a második állomásra is, annak a kétfrontos harcnak, 1957* februári Központi Vezetőség határozata, amelyben úgy döntött, hogy ezek a vezetők személyszerint bizonyos ideig nem i törhetnek vissza az országba, vagy a pártéletbe, a pártvezetésbe. Akkor egy általános határozatot hozott, ezért volt szükséges ez a mostani végleges határozat. Az Országos Pártkonferencián is e kétfrontos harc győzelmet aratott, amikor állást foglalt abban, hogy a fő veszély a jobboldani revizionista álláspont, ugyanakkor, visszavert minden olyan kísérletet, amely vissza akarta csempészni a régi vezetőség hibás vezetési módszereit. hogy mennyire helyes volt az Országos Pártkonferencia akkor állásfoglalása, az S'áKP Központi Bizottságának határozata Kolotov, Kaganovics, stb. ügyével kapcsolatban, amely szintén igazolta a Pártkonferencia állásfoglalását Kávai elvtárssal , szemben. Ennek a kétfrontos, következetes harcnak az eredménye, hogy lényegében az mSZMP-ben egyik vonal sem tudott érvényre jutni. -Azonban világosan kell látni, hogy vannak kommunisták, akik nem mentesek ezeknek a nézeteknek a befolyásától és vannak, akik nem mentesek a dogmatikus gondolkozástól, szektáns munkamódszerektől, a szubjektiv nézetektől. miben jelentkeznek kerületi viszonylatban a dogmatikus, szektáns módszerek: az egyik az olyan ki nem mondott nézetekben és gyakorlatban, amelyek a szocializmus épitését lehetségesnek tartják a tömegek nélkül is és ez azután a tömegek és tömegszervezetek lebecsüléséhez vezet, illetve ebben nyilvánul meg. másrészt abban, hogy a szocializmus épitésének egyetlen biztositékát abban látja, ha a legkisebb funkciótól kezdve minden funkciót a kommunisták töltenek be, kiindulva abból, hogy az egyedül becsületes emberek csak a kommunisták. Megmutatkozik a türelmetlenségben, a tullicitálásbán, azt mondja, hogy jobban előre kell menni, többet kell tenni, stb.. megmutatkozik abban a sokszor hangoztatott és sajnos még meglévő önelégültségben, hogy mi már erősek vagyunk, elegen is vagyunk, stb. felvetődik a kérdés, hogy ezek a nézetek vagy szektáns gondolkozásmód tudatosan jelenetkezik-e az eÍvtársakban, vagy mint maradványokat hordozzák magukban. A mi véleményünk az, hogy bár nem tudatosan, hanem gyakran abból fakad, hogy a mi pártunkban a dogmatikus, szektáns, szubjektiv nézeteknek, gyakorlatnak elég mély gyökerei vannak, másrészt abból fakad, hogy egyiknél kisebb, másiknál nagyobb mértékben, de mindannyiunkban behatolt az elmúlt évek helytelen politikai módszere, kialakult gyakorlata nyomán ezek a káros nézetek. Éppen ezért meg kell mondani, hogy sokkal nehezebb ellene harcolni, mint a revizionizmus, jobboldali ellenséges nézetek ellen. Erre fel kell hivni a figyelmet az alapszervezetekben is. Továbbá nehezíti az is és egyik gyengéje maga az a tény is, hogy mindenki szívesebben söpör a más portáján, mint a sajátján, ettől talán egyikünk sem mentes, másrészt maga az a tény, hogy ennek a harcnak a íitele még igen gyenge az ideológiai harc vitele szempontjából. Kekünk ezt a harcot fokoznunk kell, mindjobban előtérbe helyezve az ideológiai elvi harcot mind a két fronton, nem hagyva figyelmen kivül, hogy mind a két elhajlás nagyon veszélyes. A másik gondolat, amit itt még fel szeretnék verni, hogy sajnos gyengíti a mi harcunkat az is, hogy sokszor csak csakorlatilag visszük, vagy csak politikailag visszük ezt a harcot, holott mind a kettőt egyszerre kell alkalmazni és erre a közeljövőben nagy gondot kell fordítani, hogy eszmei-politlkai vonalon vigyük ezt a harcot. L----------------------------------------------------------------— I
