Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1980-02-16
A párttagság marxista lininista műveltsége, fegyelme nem jár mindig együtt a politikailag, elvileg megalapozott vita készséggel. A munkások párt hoz való viszonyát az általános politika mellett lényegesen befolyásolják az üzemen belüli gazdasági gondok, vagy az állami szerveknél még előforduló bürokratikus, kedvtelcn ügyintézés, illetve szolgáltatás. Az ilyen jelenségek ből is adódik, hogy a munkások körében nagyobb, tartalmasabb agitációs munkát kell végezni a párttagfelvételeknél. Sok pártonkívüli munkás mond ja úgy érez és cselekszik, mint a párttagok, de nem kíván szoros szervezeti fonnák között dolgozni. E nézel gyökereit a pártalapszervezetek, tömegek, munkások között végzett munkájának gyengeségében lehel megtalálni.A pár tonkívüli munkások egy része így fogalmaz: „Ne hagyja a párt, hogy a legsür gősebb tennivalókai is elmossák ” . Ez a párt politikájának féltését, de mintha az elért eredmények lebecsülését is jelentené. A párt szövetségi politikáját megértve, Zugló munkásai is erősítik és helyeslik a munkás paraszt szövetség továbbfejlesztését. Ugyanakkor érzé kelik a két osztály napi érdekeinek különbségét. Felvetik: a szövetkezeti pa rasztság a többlet anyagi javakhoz többnyire munkával ugyan, de hozzájut hat, míg a munkásságnak korlátozottabb lehetőségei vannak. Súlyos gondot jelentenek a kielégítetlen lakásigények, főleg a fiatal házasoknál, szakmunká soknál a hangulat emiatt sokszor kritikus. Ezért felüti még fejét az olyan nézet, hogy „minden teher a munkásosztályon van ” . A munkások eszmei politikai arculata tükrözi a mindenkori vállalati, népgazdasági, világpolitikai helyzetet, így alapvetően pozitív, de negatív tu dati tényezőket, jelenségeket is összegez. Gazdasági gondok esetén megjele nik a bizonytalanság, amit jó agitációs és propagandamunkával sem lehet megszüntetni. Bírálják a gondatlan munkaelőkészítést, az indokolatlan munkacsúcso kat. Gazdasági kényszerből vállalják az ezekből adódó többletmunkát, de többségük nem ért ezzel egyet. Mind erőteljesebben követelik a gazdasági és politikai vezetőktől: mutassanak kivezető utat a gazdasági problémákból. A legöntudatosabb munkások tudják, hogy a munkabért kevesebb produktum után kapják. Ez sérti őket, de megoldást egyedül nem találnak. Félnek a fe gyelem további lazulásától, a várható társadalmi méretű károktól, a gazdasá gi nehézségektől, amely alól ők sem mentesülnek. A munkáslétszám folyamatosan csökken, a jól képzett szakmunkások egy része is az alacsonyabb technológiai szintű, de magasabb bért, jövedel met biztosító munkahelyek felé vonzódik. Mind kevesebben vállalják a máso dik, harmadik műszakot. Az így jelentkező teher nagy részét a szocialista bri gádok,a törzsgárda viseli. A bérekben mutatkozó egyenlősdi viszont akadályt jelent ennek elismerésében. Érthetetlennek, sértőnek találják a rossz, a fe gyelmezetlen munkásokhoz való ragaszkodást, amely rontja a munka becsüle tét, torz értékrendet kényszerít a vállalatra, társadalomra.
