Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1980-02-16
Erre a fiatalok nem szorulnak rá, hiszen problémáik nem csupánsőt, az előző nemzedékhez viszonyítva nem elsősorban - anyagi problémák. Az idős emberek pedig nem szolgáltak erre rá, hi szen meggyőződésem, hogy harmincötezer nyugdíjasunk döntő többsége egész életében végzett kemény munkával érdemelte ki a békés, nyugodt öregkort. Erre joguk van, ez jár nekik! Mire szeretném tehát felhívni a figyelmet? Arra, hogy kerüle tünkben - miként az egész országban - növekszik a nyugdíjasok száma, s alapvető problémáik megoldatlanok még. És arra, mintha a fiatalok körében megcsappant volna és rosszul rétegződik a közéleti, társadalmi érdeklődés, felelősség. Csak zárójelben jegyzem meg: egyáltalán nem vagyok abban biz tos, hogy ezért csakis a fiatalok a felelősek. Sőt, bizonyos vagyok, hogy a fiatalok minden hibájáért, fogyatékosságáért felelős a felnőttek társadalma is. Mi a teendőnk ebben a helyzetben nekünk, volt fiataloknak és leendő öregeknek /ha megérjük ezt az életkort/? Úgy hiszem az, ami a szocialista társadalom alapvető feladata: mindent meg kell tennünk azért, hogy emberibbé tegyük az embe ri viszonyokat. Ezért egyugyanaz fiatalok és öregek problémája, hiszen mind kettőnek nemcsak tisztességes megélhetésre van szüksége, ha nem jószóra, emberi kapcsolatokra, baráti segítésre, világné zeti támogatásra. És mindenek előtt arra, hogy minden ember, lett légyen öreg, vagy fiatal, megkapja és megtalálja a fela datát ebben a társadalomban* Hiszem, hogy fiatalnak lenni akkor a legkinzóbb, ha az élet nek nincs igazi célja, és öregnek lenni akkor a leggyötrelmesebb, ha életünknek nincs már tartalma. És hiszem, hogy fiatalok és idősek egyaránt megtalálhatják a maguk helyét ebben a világban, ha a társadalom erre az eddi ginél nagyobb figyelmet, több gondot, szertőbb törődést for dít. Kötelességünk ez magunkkal szemben, hiszen ha ember lett be lőlünk, azt azoknak köszönhetjük, akik között felnőttünk.
