Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1970-10-17 - 1970-10-18/I
1 kánt I969 • -ben, mert a csökkenést más munkákkal pótoljuk. Megvalósult tehát a reformnak az a célkitűzése, hogy a piac igényeih z alkalmazkodva kell termelni, de megvaló sult az, hogy a társadalmi terméknek is és a nemzeti jöve delemnek is szakadatlanul növekedni kell, mert csali ez biztosíthatja az életszinvonal emelkedését. 1968-hoz vi szonyítva 197o-ben a társai almi termék kibocsátás 19 %-kal emelkedett, azok a nemzeti jövedelem tényezők, amelyek vál- 1 lati szinten számíthatók, 11 %-kal növekedtek, az összes létszám pedig 6 %-kal magasabb. A h tékonyság 1968-hoz viszonyítva tehát javult, Ezeket az eredményeket teljes árstabilitás mellett értük el, sőt egyes termékeink árából elsősox-ban üzletpolitikai meggondolásokból engedményt ad tunk, mint pl. a házgyári szellőzőknél. A dolgozók személyi Jövedelme, ami magában foglalja az év közi ju Lali'.ázást, px'émiumot és az évvégi részesedést is, 1966-hoz képest 17,8 / — kai emelkedett. decentralizáltuk a bérgazdálkodást és az egyéb anyagi ösz tönzést szolgáló áLapokkal való gazdálkodást is. Az összes produktív üzemben 197o-től személyi órabéren alapuló elj sitménybér í-endszert vezettünk, be, ami nagyobb tér t enged a < ifferenciálásnak. A nagy csalácosok helyzetének javitása ércekében évente egy alkalommal már 197o-ben na gyobb összegű segély folyósítottunk, ahol a legkisebb összeg 800 Ft. Az elmúlt négy év egyik legjelentősebb vállalati döntése a tiszafüredi gyáregység beruházása volt, amit 50 m/Ft-os költséggel valósítottunk meg. Az elhatározás 1968. II. felében született, a tis .afüíedi gyáregység ez év augusz tusában megkezdte a próbaüzemet és már idén cca. 5 m/Ft értékűt xog termelni. Tudom, hogy milliárdos beruházásokhoz képest ez nem nagy dolog, de a gyár életében feltétlenül az, különösen akkor, amikor a be uházási keretek juttatásánál olyan mostohán kezeltek egy gyárat, mint a miénket. Példaképpen emlitem, hogy 1959-től 1967 * -ig összesen 50 ij/Ft-tal nőtt a vállalat állóalapja. Amilyen élőn ös a káderállomány szempontjából, hogy a gyárnak viszonylag szép számmal vannak törzsgárdái, olyan hátrány, hogy a gépek közül is igen számottevő nagymultu öreg gép, amelyek közül nem is egy a II. világháborút is végigdolgozta. Ezen a tér., létén jelentkeznek legsúlyosabb gondjaink. Itt nem arról van szó, hogy modernizálni kell a gépparkot, vagy bővíteni a meglévő kapacitást, hanem egysze rűen még kell oldani az elhasználódott állóeszközök pótlá sát, magasabb technikai színvonalon. A rekonstrukcióhoz pénz kell és nem is kevés, ezt magunknak kell lőteremteni saját fejlesztési alapból, ezt pedig csak termelésünk, nyereségünk erőteljes fokozásával lehet elérni, ezt hivatott elősegíteni a tiszafüredi gyár.
