Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1962-10-16 - 1962-10-17/I
Ciák Béla elvtárs, Danuvia PB titkára. Kedves 'iJlvtársak! Engedjék meg, hogy a Danuvia Szerszámgépgyár dolgozóinak, kommunistáinak forró üdvözletét tolmácsoljam a Pártértekezlet valamennyi részt_vevöje számára. Méhes elvtárs a Beszámolóban többször foglalkozott a Danuvia munkájával, eredményeivel. Amikor mi a Pártértekezletünket tar tottuk, azt mondottuk, hogy a kerületi PB-gal jó a kapcsolatunk. Jó a kapcsolatunk, segitik a munkánkat és amikor kéréssel fordu lunk a kerületi PB-hoz, támogatnak bennünket. Ma is úgy érezzük, hogy a súlyának megfelelően értékelték munkánkat. Ennek csak örülhetünk, mert ténylegesen az elmúlt éyekben több brigádmunká ban segítették munkánkat és ez a segitség nem múlt el nyomtalanul. Tényleg konkrét, operatív segítséget nyújtott a kerületi PB munkánkhoz, s ez bizonyos fokig kötelezte a helyi pártvezetést is. Bizonyos irányban mi is arra megyünk, hogy tudományosabban tanulmányozzuk a feladatainkat. De ne várjanak az elvtársak gyors eredményeket tőlünk, megt a Danuvia helyzete az elmúlt években bizonyos mértékben nehéz volt és a profil kialakítása, amit Méhes elvtárs emlitett, - igen sok nehézséget okozott nekünk. A Kongresszusi irányelv az a pontja, amely kimondja, hogy a párt a munkásosztály öntudatára támaszkodik. A munkás osztálynak élen kell járnia és példát kell mutatni a munkában, a szocialista erkölcs érvényre juttatásában. A VIII. Kongresszus e pontja adja a mi pártszervezetünk és a kerületi PB munkájának szerepét is. Elmondhatjuk, hogy az üzemi munkásaink egy fejjel megnőttek és ezt a helyes politikai légkörnek lehet köszönni. Közvetlenebb, elvtársibb kapcsolat alakult ki, egyenesebb a párt irányvonala. Ez tükröződik most, amikor munkásaink a VIII. Pártkongresszus téziseit tanulmányozták. Bizonyos fokig a kongresszusi irányelveknek más-más részét tanulmányozzák a dolgozók. Pl. a nagycsaládos dolgozók elismerik, hogy az életszinvonal emelkedett, de a nagycsaládosoknál meg kellmég mondani, hogy vannak még problémák, különösen ott, ahol egy kereső van. Ott bizony nehezebb a pénzt beosztani. Ezek a szülök, ezek a családok jobban érdeklődnek az irányelvek e része iránt. Hasonló a helyzet az alacsony nyugdíjasoknál, De ugyanakkor a másik oldalon élénk helyesléssel foglalkoznak a lakásépitkezés gyorsütemü fejlődésének kérdésével. Látják, hogy mentünk előre es nagyon nagy erőfeszítéseket teszünk. De meg kell mondani, hogy bizonyos fokig miért nem emelkedett az életszínvonal olyan mértékben, ahogy meg volt határozva; hogy a mezőgazdaság millió kat követelt; ugyancsak, hogy a honvédelem komoly anyagi áldoza tokat követelt. A nagycsaládosoknál és az alacsony nyugdíja soknál, a két rétegnél igen is kérnénk a Központi Bizottságot, hogy segítsük ezeknek a dolgozóknak az anyagi helyzetét. A másik dolog, amivel szeretnék foglalkozni, a származás kérdése felső iskolánkban. Megértjük, hogy eljött az idő, hogy nincs szükség, hogy származás szerint nézzük az egyetemi felvételeknél a jelentkezőket. Helyeslik, ezzel egyetértenek. De felvetődik, hogy a munkásszülők gyermeke, - nem általánosságban, de - itt-ott még nem olyan helyzetből indul, mint a kispolgári szülök gyermeke. Elsősorban a lakáshelyzet kérdése: esetleg egy polgárgyerek 5 éves korában otthon zongorázni tanul, vagy más kérdés: a polgá ri, kispolgári szülők gyermeke magasabb műveltséggel rendelkezik. A munkás szülő esetleg maga is most végzi az >-6 osztályt, és joggal mondhatja: hogyan tudok én olyan képzettséget biztosítani a gyereknek, mint a polgári, kispolgári szülő? Itt fordulnánk mi a pedagógusokhoz - Zugló pedagógusaihoz - amit elmondott Trencsényi elvtárs is nemrégen, - hogy a napközi otthonokban nem adjᣠmég azt, amit kellene, hogy nyújtsanak.
