Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
I ' .86 |-63-dr. Reisz Teréz: /Szakrendelő/ Kedves Elvt írsak! Jli '^érzettel távoznék el"'a partnak erről a nagy megbeszéléséről akkor, hogy ha csak néhány szóval is de ne emlékeznénk meg a dolgozóknak az egészségéről és nem beszélnénk a prblémáiról azoknak, akik a dolgozók egészségével foglalkoznak, az értelmiségiekkel és azoknak egyik csoportjáról, az orvosokról. Az tény, hogy az orvosok nem tudják a munkájukat százalékban kifejezni, nem tudják a'túltermelésüket forintértékben meghatározni, de hogy bekapcsolódnak közvetve a termelésbe, egyszer biztos, Bekapcsolódnak pedig azáltal, hogy igyekeznek a dolgozók egészségét megvédeni először az üzemekben, a balesetelhárítási, a betegség megelőzési és egyebek utj'n, másodszor, ha mér megbetegedett az illető, akkor igyekeznek azt a legmodernebb, szocialista egészségüggyel, a legmodernebb technikával, a legmodernebb gyógyszerekkel, az uj antibiotikumokkal és egyebekkel úgy kezelni, hogy az illetőt minél előbb vissza tudják adni a termelésnek és a családjának. Ez két szempontból is hasznos dolog. Hasznos az illető családjának, mert több pénzt kap, mint a táppénz, hasznos az államnak, mert töbz— bet tud termelni és ezzel az államháztartás a saját üzemének a teljesítményét is emelni tudja. Hogy lehet ezt keresztül vinni az orvosi vonalon? Természetesen csak úgy, hogy ha az orvosok megértik a szocialista egészségügynek a fontosságát, ami nem mindig volt könnyű dolog# A párthatározatban, ahogy azt elolvastam, van egy mondat, amelyik azt mondja: ”hogy az értelmiségi egy részének politikai közönyössége tápot a párttagok egy részében meglévő értelmiség ellenességnek." Sanos, ez a mondat helyes, De nem helyes az, hogy kommunisták igy gondolkoznak, liert ha egy kommunista látja azt, hogy az az értelmiségi közönyös a politikával szemben, akkor neki nem értelmiség ellenessé kell válni, hanem, oda kell menni ahhoz az illetőhöz, vagy ahhoz a csoporthoz, ahova az tartozik és azzal megbeszélni, hogy ezt és ezt pedig kézbe kell venni, nevelni kell, meg kell neki magyarázni. LIert azzal, hogy ha mi kommunisták értelmiség ellehesek leszünk azzal nem javítani, hanem csak rontani fogunk az értelmiségnek a párthoz, a szocializmushoz való viszonyán. Iái az intézetben igyekezünk is ezen segíteni és elmondhatjuk azt, hogy míg 1945 előtt az értelmiségieknek, de különösen az orvosoknak csak esetleg ezreléke volt az, aki egyáltalán törődött a politikával , a ni.leik része, a nagy része azt mondta, hogy maradjon mindenki a saját kaptafájánál, addig 1945 után eljutottunk odúig, hogy az orvosoknak egy része komolyan kezdte magát ideológiailag képezni) csatlakozott hozzánk és segítette a mi munkánkat. Sajnos az 56-os ellenforradalom megint egy nagy visszaesést mutatott az orvosi vonalon. De 1959 elején, amikor Tártunk és Kormányunk a munkásosztály helyzetének megvizsgálása után rútért az ^egészségügyi helyzetnek a vizsgálatára, sőt ezen a vonalon párthatározat született, akkor az egészségügyi dolgozók ismét kezdtek a Párt felé fordulni és ma már ott tartunk, hogy amíg 56-ban egyetlen körzeti orvosunk nem volt, aki ideológiailag továbbképzésben vett részt, ebben az oktatási évben 16-an jelentkeztek. Erről nem akarok többet beszélni, csak egy pár szóval szeretném még vázolni Zuglónak, a XIV. kerületnek az egészségügyi helyzetét. Lr--------------- —J
