Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
í Cóns 1 _ 55 csökkentettük ezeknek a kocsiknak az állásidejét, hanem 19 óránál tartunk jelen pillanatban. Arról van szó és elteljeünk azokkal az eredményekkel, amiket elértünk és kimondjunk megváltozhatatlan technológiákat, megv; lt ózhat at lan normákat', mert hiszem már évtizedek óta igy dolgozunk és ezen nem lehet v ltoztatni. Többek között ismerik az elvt. rsák sajnos olyan oldaléról is a mi állom sunkat, hogy akár a Nagy Lajos király utón, akár1 a Hungária utón utaznak, hát sokszor nem a legkellemesebben emlegetnek bennünket. De megmondom őszintén elvtársak, ez a véleményem szerint az állomáson a kisebb baj. De ennek ellenére és azok az évtizedek óta bevált jó gyakorlati pormák és formákon kívül mégi s nagyon sok ember tiltakozósa ellenére találtunk olyan utat es azt is: meg kell mondanunk, hogy éppen a dolgozóink, mondhatnám, hegy a fizikai munkásainknak a javaslata alapján találtunk olyan utakat, amivel pl. még a helyettesem is azt mondta, hogy kérem, ezt nem lehet megvalósítani, mert teljes anarchia lesz itt az állomáson. A kereskedelmi főnök azt mondta, hogy ilyen nincs, akkor lehet ezt megtenni, ha olyan kevés koesi fut be az állomásra, hogy amikor erre van lehetőség és amikor erről a mi dolgozóinknak beszéltünk és én azt mondtanm m.’.x* pedig meg fogjuk valósítani, mindenki meghúzza a vészharangot, hogy most már befellegzett az állomásnak. No mi következett, elmúlt 1 hét, nem állt meg a vasút, ment a vasút, és 1 hót múlva kezdtük tapasztalni, hogy nem is olyan lehetetlen ez a dolog. No de jöttek megint a vészharangok, jó, hát kérem ezt meg lehet most valósítani. Meg lehet valósítani, mert jó az idő, és majd ha bekövetkezik az őszi forgalom, akkor ennek azután fuccs, levizsgáztunk. Elvtársak, azóta mar az elmúlt hidegebb idők bebizonyították, hogy nem volt ezeknek a vészmadaraknak igazuk, bebizonyították azt is, hogy itt vagyunk az őszi forgalomnál; a kellős közepében, és amikor egy 2.500 kocsis befutásnál az állomás az elmúlt évek során nehézségekkel küzdött, ma ott tartunk, ha 2.800 kocsi fut be az állomásra, minden különösebb nehézség nélkül vonatok feltartóztatása, feloszlatása nélkül, ezeket a vonatokat be tudjuk hozni az állomásra, meg tudjuk oldani a problémákat. Még csak két szót elvtársak, hogyan szeretnénk tovább. Elsősorban én u^y gondolom, hogy a#/ lesz a legjobb és a tapasztalataink mutatják, hogy sokkal nagyobb mértékben támaszkodni a dolgozóink kezdeményezésére és sokkal nag/obbmértékü politikai munkát kifejteni dolgozóink között. Javaslom az elvtársaknak is, ne féljenek uj technológiai normák felállításától, ha megbeszélik azokat a dolgozókkal, feltétlenül fogjuk támogatni, meg tudjuk valósítani. Még egy ilyen dolog, ami a beszámolóban is szerepelt, szeretném, hogyha nálunk is hibák varnak, ha a terveket megkapnánk hosszabb időre előre és ne az kellene hogy még Jl-én is a tervmódosításokkal telik el az idő és azok a tervek legyenek reálisak, feszítettek, ösztönzőéi; legyenek a dolgozók felé és ne adjanak olyan terveket, melyek már el«ve , mint szolgálati vezetőnek azt kell mondanom, hogy félig eltitlkolom, mei?t ha kimegy lerombolom azt a lendületet'és azt a munkaversenyt, amit a dolgozóink kezdeményeztek. Megfelelő tervet. És itt, ezen az értekezleten hallottam, a távszolgálatokkal, nevezetesen a vállalatoknak egymásközötti kooperációjával, elvtársak én igen sok vállalattal vagyok kapcsolatban, és azok a vállalati igazgatók minő azt mondják, nem öh azért maradok le a tervvel, mert én nem jól dolgozom, hanem azért, mert nem szállítja le a másik vállalat a megfelelő termékeket. Hát elvtársak, prób; Íjunk a saját magunk területén - rendet teremteni, úgy, ahogy mi a Hámán Kató fütőházzal, a mi L —J
