Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
mBMBI J .74 |-5<a szakszervezet .feladatáról, a politikai nevelőmunkájárói. Ennél talán annyit szeretnék elöljárójában megemlíteni, hogy a szakszervezet politikai nevelőmunkájának a fontosságát mi, az üzemekben dolgozó pártfunkcionáriusok, szakszervezeti funkcionáriusok érezzük a legjobban. És pedig olyan értelemben érezzük a legjobban, hogy tud - juk azt, hogy mindenegyes politikai nevelésre az üzemben a lehető legtöbbet talán különösen azok tudnak tenni, ..kik közvetlen kapcsolatban vannak a dolgozókkal. Már pedig úgy érezzük, hogy nekünk ezen a téren kell a legtöbbet tenni, mert a legközvetlenebb és legszélesebb tömegekkel, a dolgozóknak a széles rétegével kapcsolatban a szakszervezet, a szakszervezeti bizalmi van, tekintettel arra, hogy a Telefongyárban is kb. 3500 dolgozóból 5200 tagja a szakszervezetnek, ami 92 %-nak felepíneg. Hogyan végezzük ezt a politi ai nevelőmunkát? Erre szeretnék egy-két gondolatot elmondani, mert volt tapasztalatunk a politikái munka helytelen végzésére, és ma már/ elmondhatjuk azt is, hogy van tapasztalatunk arról, hogyan kell és ~z~' hogyan lehet végezni helyesen a politikai munkát, a szakszervezetben. Volt egy idő, amikor a szakszervezetben dolgozó kommunisták és a szakszervezet úgy igyekezett politikai nevelőmunkát végezni, hogy a legkisebb problémával mindjárt a párthoz fordult és a párttól minden alkalommal a segítségét kérte és azt lehet mondani, hogy segélytkiáltások közben egy olyan szervezetté vált, amihez a későbbiek folyamán nem fordultak az emberek segítségért, nem fordultak problémáikkal, sőt az idős harcosai is a szakszervezetnek elfordultak a szakszervezettől, akik 34-40 éven keresztül támogatták és vitték előre a szakszervezeten keresztül a munkásosztály harcát. Ma, azt lehet megfogalmazni, nem az a kötelességünk, hogy a párttól állandóan segítséget kérjünk, hanem az legyen a kötelességünk, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták végezzék el azokat a feladatokat a szakszervezetben, amit a párt számukra előirt és ennek következtében amiket a párt számukra megjelölt és kitűzött. Egy-két ilyen gondolatot, hogy hogyan lehet ezt megoldani, és hogyan csinálják a Telefongyárban, az utóbbi időben és mik az eredmények. Elsősorban talán' annyit szeretnék megemlíteni, hogy a Telefongyárban, amikor a Pártbizottság a szakszervezetben dolgozó kommunistái; részére, részben a kommunista • frakción keresztül kiadja a feladatokat, az a szakszervezetben dolgozó kommunistáknak a feladata, hogy még abban az esetben is, amikor egy beutalójegyet adnak át egy dolgozónak, vagy abban az esetben, amikor egy dolgozónak a művezető átadja a szappant, ami párt a dolgozónak minden hónapban, még abban az esetben is mutasson rá, hogy ezt azért lehetett megtenni népi demokratikus rendszerünkben, mert a munkásosztály van hatalmon és a munkásosztály hatalma a biztosíték arra, hogy ilyen juttatásokat is tudjon adni a szakszervezet. Azt hiszem, hogy a továbbiakban úgy lehet előbbre jutni, hogy nekünk, szakszervezetben dolgozó kommunistáknak az elsődleges cél az legyen, hogy a párt által kiadott célkitűzéseket megértessük a dolgozókkal, és ezeknek a megvalósítására mozgósítsuk az üzem dolgozóit. Erre talán egy jellemző példát mondanék el: 1959. március 6-án, amikor a párt határozata megjelent az 1960-as feladatok 1959-ben való végrehajtására, ezt a dolgozók közé levittük, minden előzetes anyagi ígérgetések nélkül csupán azt kívántuk megértetni a dolgozókkal, hogy a munkaverseny szervezésének és a munkaversenynek egy célja van, előbbre jutni 1959-ben úgy, hogy a 60-as feladatainkat is teljesítsük. L---------~ d
