Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
!~ “1- 24 -véleménye egyáltalán erről a mostani külpolitikai helyzetről, mit szól ahhoz, hogy Hruscsov elvtárs elment Amerikában? Hát miért nem fordítva történt ez először? Akkor* az elvtárs, a nagy elfoglaltságára való hivatkozó sál , nem vesz anyi időt magának, hogy az első emeletről feli énjén a -második emeletre. És ez nem helyes, elvtársak. És ezekről a dolgokról is sokat kell beszélni a regisztrált párttagjainkkal. Kezdeti lépések vannak, kezdeti eredmények nem rosszak, de ahhoz, hogy mi a községpolitikai munkánkat egész évben lássuk - és jól lássuk, - lássuk azt, hogy hol kell a hibákon segíteni, ahhoz elvtársak a 96 öreg mellé a 800 fiatalra is szükség van. A párt és a tömegkapcsolat, amit itt mondott a Bittó elvtárs, hát lehetséges az, hogy mi a tömegek nélkül tudjunk valamit végrehajtani'- -‘-gaz, hogy vagyunk sokszor olyan szerénytelenek, és sokszor olyan büszkék, hogy különbnek tartjuk magunkat mindenkinél. De ha mi különbek vagyunk'- Akkor tanítsuk meg a kevésbé különbeket arra, hogy tartozzon hozzánk és mi azért vagyunk különbek, mert mi többet dolgozunk, emert mi többet alkotunk, nem pedig másért. És ha látni fogják ezt az elvtársak, ha látni fogják azok a pártonkivüliek, hogy ez a kommunista ezekért a dolgaiért különb, nem pedig azért, mert már autót adott neki a népi demokrácia, ez már televízió mellett neveli a gyerekit, mert hát természetesnek veszi azt, hogy fürdőszobája van, hanem azért különb, mert ezért az országért, ezért a hatalomért sokkal többet tett mint én, az egyszerű. pártönkivüli. Szeretném elvtársak én is megvédeni a régi elvtársakat. Különösebb védelemre nincs itt szükség. Ha hibák csúsznak is be, ezeknek az elvtársaknak a nyugdíjazásánál, úgy tudom, > hogy egész budapesti viszonylatban minden kerületi Fái’tbizöttságon van a régi munkásmozgalmi elvtársakkal foglalkozó bizottság, akik felkeresik az elvtársakat, vagy behívják beszélgetésre és y-g ott megtárgyalják a dolgokat. Arról van itt szó elvtársak, hogy amikor ezek az elvtársak kikerülnek az üzem pezsgő életéből, előbb a körzetben mozognak ide-oda, úgy érzik, hogy nincs rájuk szükség. Úgy érzik, hogy ma már nem olyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint JO éves korukban, vagy 4 6 éves korukban, i'egint az elfogultság beszél belőlem. Bocsajtsák ez metó, de az, hogy mi élünk és hogy mi ilyen körülmények között elünk, valami közük van ezeknek az elvtársaknak ehhez. Az ellenforradalom ideje alatt - tudom magam is , - hogy nem egy olyan régi munkásmozgalmi elvtárs, aki az 1956-os események, előbb félre volt állítva, 56-ban megjelent a Pártbizottságon, fegyvert kért, aztán mikor megkérdeztem tőle: János bácsi, megtudod bocsajtani azt, amit tettünk veled? Akkor azt mondotta: édes fiam, ma a proletárhatalomról,ma proletárdiktatúráról van szó, nem pedig a te, és a hozzád hasonló helytelen gondolkozása embereknek a megbocsájbasáról. És ez igy van, elvtársak, körzeti p.-. rtszervezeteink nagyon szeretik ezeket az elvtáx*akat, nagyon becsüli ezeket az elvtársakat, még akkor is, ha ezek lassabban gondolkoznál;. De ezek a gondolatok mindig őszinték, mindig féltők, mindig a pártért, értünk, vannak, és-éezelmek az elvtársaknak egy-égy jótanácsát bedolgozva a mindennapi életünkbe, hasznos, szükséges, kell is. l_ — —d i
