Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
I.f I—' j 00745 j oo _ Én kórom a tisztelt kerületi Pártbizotts ■got, a< janak segítséget, legalább nekünk, párttitkároknak, hogy hogyan tudnánk mi a helyes elméletet helyesen átvinni a gyakorlatba. Egyszerűbbé, úgy termi, att, hogy a legegyszerűbb embertől a legműveltebb emberig megtudjuk magunkat' érteni mindenkivel. És ez a munkánknak a legnehezebb ??észe. Az, hogy elmondjuk a dolgokat, elvtársak, az nem nehéz. Az, hogy végrehajtsuk és jól hajtsuk végre, ez ?ás sokkal nehezebb. Es itt Vetődik fel elvtársak, a cselekvés egységének a kérdése. lágyon sok elvtársunk van, aki szókinccsel rendelkezik, aki eltudja mondani azokat a dolgokat, amit meg is kellene csinálni. Itt van az, amikor gyakorlati munkával oda kellene állni az emberek elé azt, hogy te, te és te ezt csinálod, én ezt csinálom, ő azt csinálja és akkor abba a kosárba együtt gyűjtve az eredményeket, a hiányosságokat, kiborítsuk az asztalra és szortírozzuk. / f A pártmegbizatások kérdéo^a cselekvés egységének a kérdése szoros. Hogy néz ez ki a körzetünkben? 96 párttaggal rendelkezik a mi körzetünk és ma már, állítom azt, hogy a körzeti kommunistáknak köszönhetjük, hogy kb. 60-70 elvtársnak van pártmegbizatása. Ne gondoljál: az elvtársak, hogy ezek a pártmegbízatások olyan falrengetők. Egyszerű dolgok, parányi dolgok, de amikor hónap végén odaállunk a tagság elé és elmondjuk, hogy mit végeztünk, akkor mégis ebből a pár: ny' dolgokból kevés, de mégis jelentős dolgot tudunk kihozni. S ebből a soksok egyhónapos munkából az éves munka, a kétéves munka talapján a vezetőségválasztó taggyűlésen a vezetőség minden tagjának volt mit mondani a tagság felé, volt miről beszélni úgy eredményről, mint hibáról egyaránt. A körzeti pártmunkának elengedhetetlen része a tömegszérvezetek helyes, jó irányi’ tása. A törnegszervezéti munka a körzetekben is igen szükséges és lüktető erőt adó valami. Az ott dolgozó kommunista elvtársakon múlik minden. A körzeti pártszervezetcinkben a törne.' szervezeteink, amik vannak és éldegélne’; is, meg kell említeni a főtanácsnak a munkáját. Annak a Nőtanácsnak a munkáját, elvtársak, aki nagyon sok nehézséggel küzd, ennek ellenére mindig spekulál, mindig töri a fejét azon, hogy hogyan tudná a körzeti párt szervezet munkáját jelőrelendíteni. Pl. elvtársak ezen a vasárnapon bábszínházát 'rendezünk a gyermekeink részére. Ne gondolják az elvtársak, hogy ez egy olyan önzetlen szinházrendezés, megvan ennek a háta mögött a mi magunk kis ügyünk, megvan az elvtársak, hogy ahány -gyermeket mi letudunk kapcsolni a vasárnapi miselátogatásról, ahány nagymamát eltudunk mi oda csalogatni vasárnap, annyi nagymama és gyermek szolgálja a mi ügyünket. És minden vasárnapra, és minden alkalomkor, amikor ilyenen törjük a fejünket, mindig csak egy cél vezet bennünket, hogy lássák azok a nagymamák, hogy lássák azok a pártönkivuliék, hogy mik vagyunk mik, mi^ emberek vagyunk, mit is akarunk. Mi is egyformák vagyunk, épp úgy vagyunk szőkék, barri; k, feketék, mint ők. Épp olyan a megjelenésünk külsőleg, de belsőleg van köztünk különbség, valami érdekes különbség és ezt a különbséget Dzerzsinszkij úgy határozta meg, hogy a kommunistákat a józan fej, a tiszta kéz és a meleg szív kell, hogy jellemezzen. l— I
