Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
r~ —í ' ... I- 4 -További feladatunk, hogy maximális segítséget nyújtsunk a mezőgazdaságnak is és többet tartózkodjunk lenn. Az ottani elvtársak várják a segítésünket, meg is adjuk azt. Halász Sándor elvtárs: Schumeth elvtárs beszámolójában részletesen foglalkozott a termelékenység növelésével és az önköltségcsökkentésében a ránk háruló feladatokkal. Elmondta, hogy az üzemek rekonstruktiójára és a technológiák felülvizsgálatára a kerületi Pártbizottság bizottságokat fogáLakitani és ezeknek a bizottságoknak a munkája az én véleményem szerint feltétlenül eredményteljes lesz, mert hiszen nagyon sok fejlesztési tartalék van minden üzemben, akik mi, akik ott élünk és van egy bizonyos üzemi tagságunk nem is tudjuk nem látni. Már pedig a rekonstrukciós fejlesztés minden részletére szükségünk lesz ahhoz, hogy a % 50-40 %-os termelékenységi növelésnek becsülettel eleget tudjunk tenni. A beszámolónak ezzel a részével kapcsolatban szerettem volna felhívni a Pártértekezleten a Pártbizottság figyelmét néhány ilyen fékező körülményre, amely a termelőerők fejlődésének gyorsítását ma már nagyon akadályozzák. Itt van elsősorban a beruházás kérdése. 280 rendelt szabályozza a beruházások kérdését, ember legyen a talpán, aki a rendeletnek ebben a tömegében, ebben a zűrzavaros szövegezésben kiismeri magát. Ezekhez a bénító rendeleti akadályokhoz még az is hozzájárul, hogy eddig még minden évben a normális beruházási hiteleket március végén vagy április havában nyitották meg és ezzel az értékes kivitelezés és lebonyolitási időszak a termelésbe légő kapacitása időszakának 3-4 havi késedelme lett a késedelmes megnyitással. Az önköltségcsökkentésre kért beruházási hitelkereteknél valamivel kevesebb a rendelet, de a hitelkeret nyújtása itt ±s nagyon lassú. Itt kellene egyszerűsíteni abbéi a célból, hogy a beruházások végrehajtása gyorsabban belépő termelési kapacitásokat jelentsen. A harmadik nagy hiba, hogy a 600 Pt értékű kisgépre is ráhúzzák a beruházás fogalmát. Ennek következtében egy adott példa: ha egy megváltoztatott technológiához gyorsan be kell állítani egy üzemrészbe egy 2.000 Pt-os c/entrifugát, úgy a centrifuga legyártásán kivül 1-2 hónapot az a téma vesz el, hogy az a centrifuga beruházás-e. Már pedig az a centrifuga beállítása ebben az esetben havi 150-200 munkaóra megtakarítását jelentené. Nekünk az a nézetünk és javaslatunk, hogy a gégi beruházások értékhatárát a termelőerők egy ilyen fejlett szakaszában már fel kellene emelni legalább 5*000 forintra. Az 5.000 Pt-on aluli gépegységeket nem lenne szabad beruházásnak minősíteni. Ez nagyon megkönnyítené au üzemek konstruktiés munkáját is, mert tudvalevőleg a rekonstrukció műszaki szervezés, intézkedésekből és kisebb gégi beruházásokból áll. Nem fordulna az sem elő, hogy a dolgozók kezdeményezéséből fakadó újítás hónapokig, félévig bevezetxthetetlen, mert egy kisebb gég beszerzése beruházási problémát vet fel. Természetesen tudjuk azt,hofey a tervgazdálkodás alapja, hogy elsősorban a gépgyártó-kapacitás előre meg legyen tervezve és előre meg legyen Szervezve. Tehát, hogy terven felüli komoly igényekkel nem lehet egy tervgazdálkodáson alapuló iparággal szemben felléóni, de ennek a népgazdasági gépgyártó kapacitásnak xzxíx egy igen kis részét fel kellene szabadítani és terven felül legáyrtható gyors célok szolgálatába kellene állítani. Erre már van egy egészséges folyamat, pl kisebb L----------------------d
