Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártépítési Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.18.a/10)
1987-04-15
t- A - ■’ Ebben még mindig sok a rubinszerűség, a mechanikus felolvasás. Az elvi összefüggések, az azokból adódó helyi feladatokra való figyelem felhívás sok esetben elmarad. E munkában az alapszervezet rendelkezésére álló szellemi kapacitásra /pl.: propagandisták, a témát szakszerűbben ismerők/ kevésbé támaszkodnak. A vélemények rendszeres igénylése mellett a vezetőségek bud.atos törek- I vesét kevésbé tapasztalni arra, hogy a taggyűléseken vita alakuljon ki, j hogy tovább gazdagodjon a határozattal kapcsolatos helyi ismeret, hogy a következtetések valósághűbbek legyenek. Nem fordítanak elég gondos szervező munkát az alapszervezet életéhez közvetlenül kapcsolódó pontot, kiemelésére, az adott eseménnyel vagy jelenséggel kapcsolatos helyi politikai, ideológiai megnyilvánulások figyelembevételére. Úgy Ítéljük meg, hogy határozathozatalkor a taggyűlési vita kapcsán a legfontos</"% tényező az, hogy a pártszervezetben milyen a légkör, milyen a kommu-^ nisták, a vezetők és a beosztottak viszonya. Több esetben tapasztalni, hogy a vitában - nem csak az érvanyaga alapján - meghatározó a legmagasabb beosztású munkahelyi vezető véleménye, az ehhez való csatlakozás. Még mindig tapasztalni az ún. ügyeletes hozzászóló és ellentéteként az évek óta meg nem szólaló párttagot. Néhány esetben tapasztaltuk, mely megerősíti mint kedvező módszert a döntéshozatalnál a többféle megoldási lehetőségek beterjesztését. A tapasztalatok szerint a határozathozatal a baggyűlések egyik problematikus mozzanata. Amennyiben a beterjesztett határozati javaslattal vita nem merült fel, úgy ez gondot nem okoz. Abban az esetben, , , , amikor a vita lényégét is figyelembe kell venni, akkor a legtanacstnlanabbak a vezetők. A vita alapján javaslatok kidolgozását a két taggyűlés közötti időszakra halasztva, a következő taggyűlés elé elfogadásra való terjesztést az előkészítő kritikájaként fogják fel. Kedvező, hogy a hozott határozatok többsége ma már az alapszervezetekben is felelős és határidő megjelölésével születik. A vezetőségek böbb esetben viszont nem tekintik saját feladatuknak a határozatok egységes értelmezésének a biztosítását. r t í A döntés több esetben már bartalmazza a pártcsoportok konkréb tenni| valóit is, de gond, hogy ez még munkahelyenként nem eléggé differen| ciál, evvel a határozat konkrétsága szenved csorbáb. A gazdasági jel- I legű határozatok esetén jóval kevesebbszer tapasztalni, hogy azok nem elég konkrétak. Egyre többször fogalmazódik meg az egyes személyek feladata. | / ' I
