Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.18.a/3)

1989-03-10

nyék következtében. Mi pedig — bevallom —, nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a minősítéssel. Miben keresendő a válság oka? Alapvetően abban, hogy nem voltunk képesek a közvéleménnyel elfogadtatni: az elhatározott gazdasági és politikai kibontakozás az egész társadalomtól nagy erőfeszítéseket, sokkal nagyobb teljesítményt követel, s néhány esztendeig nincs lehetőség — az egyébként jogos — igények ki­­elégítésére sem. Bár ezt a véleményünket eddig sem titkoltuk el * ! ■— a válságból kivezető programok kidolgozásához szavakban társadalmi támogatást is kaptunk —, a gyakorlatban azonban a program megvalósulását már nehezebben élik át az emberek. Szavakban szinte mindenki vállalja a célokat, de a szívós, ki­­, tartó munkát már sokkal kevesebben. A gazdasági szerkezetvál­tást elkerülhetetlennek, sőt kívánatosnak tartják, de a vele járó negatív következményeket elutasítják. Az 1987 szeptemberében elfogadott kormányprogram megvalósításán dolgozunk. Azt tesszük, amit elfogadtunk, mégis igen erős a társadalmi ellen­állás. Nem tudtunk leszámolni a már hosszabb ideje meglevő illúziókkal. Változatlanul sokan azt hiszik, hogy elegendő egy jó határozat, új személyek beválasztása a vezetésbe, s ezzel meg­oldódnak a gondjaink. Pedig a neheze, a szívós, következetes munka nagyobbik része még csak ezután következik. Az okok közé tartozik az is, hogy a pártmozgalom túlságosan a belső ügyeivel volt elfoglalva, a pártértekezletek szervezésére fordított energiát, és eközben nem kapcsolódott elég határozot­tan és kezdeméni ezöen a politika, a társadalom, az ország való­ságos folyamataihoz. Tisztelt Központi Bizottság! Az elmúlt tíz hónap a párt szem­pontjából értékes időszak volt. Felgyorsult a párt öntisztulása, ' ^ erőteljes és eredményes törekvések mutatkoztak a mozgalom megújítására. Nőtt a közösség szigora, erkölcsi igényessége a vezetők munkája, magatartása iránt. Önállóbb, öntevékenyebb közéleti tevékenység bontakozott ki. De a pártmozgalom még­­, sem volt eléggé jelen a politikai közéletben. A válság egyik oka a gazdasági és politikai reformfolyamatok gyors üteme. Tudom, ez vitatható. Nekem azonban az a véle­ményem, hogy a jórészt általunk diktált tempó két Veszéllyel jár. Egyrészt sem saját tagságunk, sem a társadalom nem tud el­igazodni a részdöntések sokaságában, nem látja a fejlődés fő irányát. Ezért szűkül a vezetés társadalmi bázisa. Másrészt fel­bomlás fenyegeti a gazdasági és a politikai reformfolyamatok összhangját. Ez azért veszélyes, mert a társadalom figyelmét el­tereli a sorsdöntő kérdésekről, mindenekelőtt a gazdaságról. 11 ______________^ _____________________________

Next

/
Thumbnails
Contents