Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1982-03-18
------- ------------------ ■ —---11 ; " H ■■ '■ nj --- ^> í- 51 igen valahogy szóval ne érezzék azt, hogy most van egy ilyen foglalkozunk az időskorú lakossággal, és aztán utána semmi. Elhangzott itt a fölszólalásolcban, hogy i ezt vigyük ki, hogy foglalkozzrufk velük. Én nem azt mondom, hogy tudják, folalkozunk velük, hanem érezzék is. Mert hiába foglalkozunk itt papiron, szövegben nem érzik azt, hogy a mindennapi életben törődnek velük, és teszünk, és mindent megteszünk amit tehetünk. Nagyon sok olyan dolog elhangzott, ami lényegében pénzbe nem kerül, csak oda kellene figyelni, helyes intézkedéssel, szervezéssel, miegymás. Sokkal szebbé, kellemesebbé lehetne ezeknek a nyugdijasoknak az életét tenni. Felmerült, jogosan, hogy igényt tartanak a minél nagyobb tájékoztatásra. Észrevételezték, hogy a Népszabadság csütörtöki számában nógyoldalon keresztül hirdetésekről ad számot, azt mondják, inkább ott is politikai tájékoztatás, információ legyen. Ezek az elvtársak azt is felvetették, hogy nagyon jó szovjet filmek vannak, de időközönként sajnos olyan rossz a kiválasztás, mintha direlct leakarják járatni a szovjet filmeket, mert azokat mutatjult a tévében amik tényleg nem a legjobban sikerültek. Miért: Hát van egy műsorpolitika. Igazuk van. Nem is tudtam mit mondani, mert egyetértettem velük. Mert fehéren-feketén alátámasztották ezt is. Összefogás, társadalmi összefogás. Igenis szükség van rá, mert aki tényleg rászorul arra, és elég szomorú, hogy ingyenes órtkeztetósben részesüljön, dehát kötött, ágyhozlcötött, nem tud elmenni. De neki is jól esne az a meleg étel. Az ifjúság, az úttörők eltudnák vinni azt a kis ételt, és biztos nagyon jól esne. A kommunisták példamutatása igen szükséges. Megmondom mért. Itt elhangzott a lakóterületről is a politikai munka. Higyjék el az elvtársak én egy darabig voltam lakóterületen társadalmi muni kás, de valahogy, én nem akarok senkit megbántani, de mikor már hazamennek, valahogy az ón háza, az ón váram, becsukják az ajtót, tisztelet a kivételnek, nemigen mennek 51
