Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.18.a/3)

1972-11-23

y */- 13 - * árát felemelték, A Politikai Bizottság nehéz szívvel hoz ilyen határozatot. De nézni kell az ország egész költségvetési hely­zetét és nézni kell a termelést. A kényszer visz ilyesmire. Ha ezt nem tesszük meg tétlenül nézzük, hogy csökken a mezőgazda­ságban a tej és a tejtermék termelése. Az áraknak ösztönző hatása van a termelésre. 1 teheneket rendeletekkel nem lehet magasabb hozamra hirni. Azt mondják az állam dotálja a tejet, pedig ezt a munkásember teszi. Ha nem emeljük fel a fogyasztói árat, akkor az történik, hogy ugyanazok akik eladják megveszik. Hem szabad, ezt úgy propagálni, hogy örüljünk neki, annak az asszonynak van igaza, aki a televízióban úgy nyilatkozott, hogy oiztos meggon­dolták, amikor ezt az intézkedést hozták. Mérlegelt úgy is a Központi Bizottság, hogy ár és bérstoppot rendel el. Ne emelked­jenek sem a fogyasztói sem a termelői árak, azonban elvetettük, mert jelen helyzetünkben úgy tűnik, hogy nagyobb hátránnyal járt volna, mint előnnyel, mert az árstopp rögtön bérstoppal jár. Végezetül beszél az iparban és a társadalomban uralkodó köz­­, szellemről. Felmerült úgy is, hogy a Központi Bizottságnak erről f­k*-\ nincs tudomása, lényeges volt foglalkozni ezzel, mert kritika tárgyát képezte. Közismert manapság az a kifejezés, hogy koramu­­x nista gőg. Gőgős párttag lehet, de gőgős kommunista nem. mert ha már gőgős akkor nem kommunista. A Központi Bizottság ülésén Kádár elvtárs is beszélt errpl zárszavában. Tudjuk, hogy 1953-ban milyen volt a közszellem nálunk. A pártban uralkodó volt a szektáns poli­tika és a dogmatikus elmélet. Ennek megfelelő volt a párttagság és a vezetők viszonya. Ez a helyzet már 1949-től tartott és 1953-ban kapcsolódott hozzá a revizionista irányzat, ami a későbbi eszten­dőkben felerősödött. A kíméletlen harc politikája folyt. Felgyor­sult a káderek cseréje, váltogatták az embereket. A pártmunkában kispolgári anarchia volt. 1957-ban a párt visszatért a lenini for­rásokhoz és olyan vezetési stílust alkalmazott és olyan politikát valósított meg, amely a lenini pártvezetési elvekhez való vissza­térést jelentette. Törekedett normális légkört teremteni a pártban és a szövetségeseket megnyerni a munkásosztály hatalma számára. Ezt a politikát folytatjuk tovább. Alapjaiban a közszellem egész- I séges? de valami azért mégis van. Valami kiujulása, vagy ujrater­j melődese a réginek, hatalommal való visszaélés, kommunista gőg, ,0 nagyképűsködés, én és utána a mi szemlélet. Ez nem egészséges do­log. Nem tudjuk a tömegeket megnyerni, mozgósítani, ha a párton belül is előfordulnak olyan helyzetek, és megnyilvánulások, hogy jobban boldogul az ügyes, mint a közösség ügyén munkálkodó ember. Ez olyan dolog, amit elitéltünk és elitélünk, ennek árát a magyar munkásosztály már megfizette. A párt ideológiájában, szervezeti szabályzatában mentes az ilyen dolgoktól, de nem menetesek az egyes emberek. Kommunista mentalitást kell megvalósítani a pártszerve­zetekben és a munkáskollektívákban. Káros az olyan kitétel - ami szocialista brigádoknál is tapasztalható - hogy mit kapok és utána fmegmondom mit fogok csinálni. Az erkölcsi és anyagi ösztönzés ará­­fnyat helyre kell állítani, úgy hogy az erkölcsiséget az anyagiak elé kell helyezni. Ez egyik feltétele annak, hogy általában a köz­szellem megváltozzék. Befejezésül hangsúlyozza, biztosítékát látja annak, hogy az an­gyalföldi pártszervezeteknek is meg van az ereje ahhoz, hogy a Központi Bizottság határozata megvalósulást nyerjen. — ------------------------------------—------------------------------- . — —-— ^ ■ ■ r ■ - m^ --------------------­­^ '

Next

/
Thumbnails
Contents