Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1985-02-23
' • • í i (í é A közelmúltban, a vezetőségválasztó taggyűlések káderelőkészitő munkálatainál felmerült az a kérdés, hogy meg kell alapozni az 1990-eSj majd az azt követő választások káderutánpótlásának biztosítását. A statisztikai adatokból kiderült és ezt a tények és adatok is igazolják, Jaogy aránytalanul kevés ma a fiatal párttag, akik mint a következő generáció átvennék kezünkből a vezetést és irányítást. Ehhez viszont első lépésként a párttagfelvételt kellene, hiszen az utánpótlás biztosítása a párton belül itt kezdődik. A számadatokból kitünk, hogy nem lehetünk teljes mértékben elégedettek a fiatalok pártba való kerülésének alakulásával. Érdemes megvizsgálni azokat az okokat, azokat a megváltozott feltételeket, amelyek ezt a helyzetet okozzák, mert abban, hogy ezen változtatni kell azt hiszem mindannyian egyetértünk, csak nem találjuk meg azokat a módszereket? lehetősegeket, azokat az uj körülményeket, amelyek ez irányú munkánk megváltoztatására, javítására ösztönözne minket. Elvtársak! Még emlékezhetnek a tiz évvel ezelőtti Szervezeti Szabályzat módosításának vitájára. Akkor nagyon sokanhevesen vitába szálltak a tagfelvételi korhatár 18 évre történő leszállításával. Idéző^ jelben "féltették” a pártot a túlzottan fiataloktól. Kos, az élet igazolta^ hogy a féltés teljesen alaptalan volt, ugyanis a fiatalok, a 18-20 evesek nem özönlöttek el, nem higitották fel a pártot. Akik viszont ilyen fiatalon tagfelvételt nyertek, azok többsége becsületesen, feladatának és pártmegbizatásának eleget téve helyt áll a párt soraiban is. Manapság gyakran felmerülő kérdés és ez az elmúlt időszakban több pártszerv vezető testületé állapitotta meg kritikusan, hogy a kommunisták egy részének magatartásából hiányzik a párt politikája melletti aktiv kiállás, politikánk nyilt, bátor képviselete. Ez a kényelmesség, a kiállás hiánya, a viták előli kitérés kedvezőtlenül éreztette hatásét az utóbbi öt évben, amikor körülményeink a külső és belső feltételek romlása következtében nehezebbé váltak. Véleményen szerint a kiállás hiánya- visszaesése visszavezethető a párttaggánevelés rendszerére is. Ma még mindig arról beszélünk, hogy pártmegbizatásként adjuk egyes elvtársaknak a taggánevelés kérdését, holott ez sokkal szélesebb körű, minden párttagot érintőnek kell, hogy legyen. Ezért is nagyon egyetértek a párt szervezeti szabályzatának módosítására tett javaslattal, hogy: Rögzitse a szervezeti /~n szabályzat azt, hogy valamennyi párttag kötelessége a párt utánpótlásának nevelése. Ezt a gondolatot o»ár Bartók elvtárs is érintette uoz zasz o 1 -i s; ( í >an # ügy gondolom, hogy tagfelvételi munkánk kulcskérdése - természetesen nem feledkezve meg a pártépitő munka helyi sajátosságairól az, hogy hogyan tudunk erőteljesebb utánpótlást biztosítani a fiatalok közül, nagyobb figyelmet fordítani nevelésükre, bizalommal közelítve hozzájuk, bátrabban ellátva őket feladatokkal, megbízatásokkal. Ma még gyakran mondják felelős pártvezetök, hogy nincs az ő körükben fiatal. Ilyenkor hajlamosak könnyebb oldalról megközelíteni a kérdést és az általuk jól ismert idősebb munkatárs agitálására a párt számára való megnyerésre fordítani az erőt. Ez az álláspont csak az ő látószögükből igaz és emiatt vitatható, hiszen nyilván mindenkit ■ nem ismerhetnek. Ezért fontos a taggánevelés feladatát fokozottabban minden párttag feladatává tenni, hogy széles látókörből szerzett információk, javaslatok is eljuthassanak a pártvezetőségek asztalára, ugyanis mindig vannak - és a fiatalok között is szép számban vannak olyanok, akiket vonz a közéleti tevékenység, a társadalmi munka, az emberek sorsa iránt érzett felelősségtudat, a tenniakarás, csak azt kell megtalálni, hogy hogyan jussanak el az élcsapathoz való tartozáshoz, hahár az alkalmasságot bizonyítva látjuk. ! ML *>„ J ' J a < . , j m • - • ---
