Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1985-02-23
----------------------------------------- , » —---...................................... ■' -----------„ 3M é- 9ü Nem tekinthetjük tehát bürokratikus reszortnak a kultúrát, hiszen ahogy azt Lukács Györgytől tanultuk: egy hosszú folyamatban megteremtendő új ember, az igazi emberegész kérdése ez. A kultúra értékőrző és teremt! Egyszersmind a lenini értelemben vett, az új mindennapokban születő kulturáltság, megszokássá formálandó emberi-közösségi tevékenység. Ezért az ügyért kell vállani dolgunkat és felelősségünket. Dr. Angyal Ádám elvtárs, a Magyar Hajó- és Darugyár vezérigazgatója, a vállalati pártbizottság tagja A szóbeli hozzászólás kiegészítés foglalkozott azzal, hogy a Láng Gépgyár diesel üzemegységét eladták. Aztán később a Láng Gépgyár is elmondta erről a véleményét, meg az Autóvill is. Én megmondom, voltam abban a gyárban, és sajnos azt kell mondanom, hogy eladták raktár céljaira. Es az a gyár mindennel fel van szerelve, amivel egy jó gyártóüzemnek rendelkeznie kell. Az egy jó gyár. Miért kellet azt eladni? Én azt hiszem, hogy ebből a problémából érdemes elindulnunk. Azért kellett eladni - az itt elhangzott -, mert annak a telepnek a létszáma 150 főről 35 főre csökkent. Ez nemcsak erre a telepre jellemző, hanem az egész magyar iparra. Évente t5bb tízezernyi ember megy el a magyar iparból. Én úgy gondolom, hogy ha ezt a problémát valahol szóvá tesszük, akkor azt itt, Angyalföldön, a hagyományos munkáskerületben joggal tesszük szóvá. Elnézést, egy kicsit keményen fogalmazok: iparpolitikai tévedésnek kell tekinteni az elmúlt évek azon gazdaságpolitikáját, aminek következtében tízezrével áramlottak el az emberek az iparból, a gyáriparból, ma nem sikk munkásnak lenni, ma nincs értelme, anyagiakban kifejezett értelme a vállalatoknál értelmiségieknek lenni, pláne vezetőnek lenni. Ez hiba. Ez árt ennek az országnak, mert a pártkongresszuson az irányelvek kimondják ^ nagyon helyesen, hogy az ipar teherviselő ágazat volt, az is kell hogy maradjon, és a teherviselő ágazatnak előnyökkel kell rendelkeznie, akik ott dolgoznak, mert csak így tudják a terhet viselni. Sajnos a munkaerőgazdálkodásban, a létszámgazdálkodásban, személyi jövedelemgazdálkodásban semmiféle előnyről nem lehet beszélni, csak hátrányokról. Van nekünk olyan gyárunk, ahol^az éves termelés 4-3 százalékát tudjuk a gyár dolgozóival főmunkaidőben elvégeztetni. Az összes többit túlórában, munkaközösségben, külföldi vendégmunkással, belföldi vendégmunkással, alvállalkozóval stb. kell csináltatnunk. Abnormális állapot. Ezt határozottan ki kell mondanom. Úgy gondolom,^ hogy Angyalföld kommunistái nem esnek túlzásba, ha a munkáskerület hagyományaihoz méltóan azt kérik, azt várják a párt XIII. kongresszusától, hogy ebben a kérdésben határolt zottabb, eredményesebb, célravezetőbb politikát folytassunk, mert a munkások ilyen nagymérvű eláramlása az iparból, ez az érdektelenség gazdasági teljesítőképesség rovására megy. Ha egy kicsit keményen fogalmaztam, akkor azt hagy magyarázzam megj legnagyobb munkásköltőnknek egy nagyon szép, ékes magyar sorával: érted haragszom, nem ellened. Ez az indulat bennem. A04 k. | » „ . , ^ _____
