Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.18.a/1)

1970-10-17--18/1

-------------------------- " ---.»■ ; ---■■ '■ ^ "J -----------­■ ■■■■&& > é-18-határozatai világos útmutatással szolgálnak a további tennivalókra. Megkérem Gáspár elvtársat tolmácsolja a Központi Bizottság felé, hogy Angyalföld kommunistái becsületes pártönkivüli dolgozói tud­ják, hogy a X. kongresszus határozatainak végrehajtói mi vagyunk amilyen serényen tevékenykedünk annak végrehajtásában olyan mérté­kig részesülhetünk az eredményeiből. Köszönöm figyelmüket. Kincses Andor elvtárs. Csavaripari Vállalat igazgatója, kerületi PB. tagja Tisztelt Küldöttértekezlet! A kerületi Pártbizottság beszámolója hiven tükrözi, hogy Angyalföld kommunistái jelentős mértékben ha­­ladtak előre a szocializmus teljes felépítésének utján. Bemutatja az elért eredményeket, de ugyanakkor kritikusan felveti a munkánk­ban meglévő fogyatékosságokat is. Az elmúlt 4 esztendőben végzett tevékenységünk meghatározója a következő időszaknak, ez a pártérte­­kezletlet határozatában megtalálható ezért úgy a beszámoló^, mint a szóbeli kiegészítést, valamint a határozati j vaslatot, továbbá a Szervezeti Szabályzat és a Kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalást elfogadom és a Pártértekesietnek elfogadásra aján­lom. Szeretnék a munkaerő, bér, és munkafegyelem kérdéséről néhány gon­dolatot felvetni. A munkaerőmozgás adminisztratív eszközökkel tör­tént korlát ozásának megszüntetése helyes és jó intézkedés volt. A gyakorlat azonban azt bizonyltja, hogy ez a helyes intézkedés és az uj gazdasági mechanizmus egyik-másik szabályozója ellent­mondások kialakulásának lehetőségét teremtette meg. Munkánk gyen­geségét mutatja, hogy a helyes elképzelések nem váltották be ma­radéktalanul a hozzá fűzött várakozásokat. Ugyanis nem az követ­­kezett be, hogy a dolgozók az eredményesebben, szervezettebben mü­­| ' ködő vállalatokhoz áramlottak át, hanem az, hogy a dolgozók két részre oszlottak. Az egyik! - és szerencsére ez a döntő többség - j a nagy- gyakorlatú,szorgalmas, öntudatos, törzsgárdatagok, akik minden elismerést kiérdemelve hűek maradtak gyárukhoz, a másik: a kialakult lehetőségeket felismerő ügyetekedő]/:, lógosolc, akik a tényleges munkaerőhiányt kihasználva egyik gyárból a másikba, gyár­ból TSZ-be, szolgáltató vállalattól, ipari vállalathoz és vissza vándoroltak. Vándorlásuk "eredménye”, hogy bérük minden munkahelyváltoztatás után magasabb lett és nem egy esetben az újonnan belépett - gya­korlatlan - sőt néha fegyelmezetlen ember magasabb keresethez ju­tott mint a régi begyakorlott. Ez természetesen sérti a régi dol­gozókat, akinek hangot is adnak és erre oda kell figyelni! « A nagyarányú mozgást követő munkaerőhiány egyes helyeken kény­szerhelyzetet teremtett. A gyárak, Tsz-ek stb0 között "bérverseny" alakult ki, ez pedig egyre inkább oda vezetett, hogy az egyees szakmák, illetve munkakörök, a szakmunkás, betanított munkás, se­gédmunkás közötti bér, illetve jövedelemarányok eltorzultak, a tervezett bérpolitikai elképzeléseket nem lehet megvalósítani. j, i. . - ---

Next

/
Thumbnails
Contents