Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1966-10-21--22
Dr, Dózsa Artúrné elvtársnő, az Orvostovábbképző Intézet párttitkára. Az Orvostovábbképző Intézet párttagjai és dolgozói nevében üdvözli a pártértekezlet résztvevőit, és eredményes jó munkát kiván. Az egészségügy sokrétű problémái közül vet fel néhányat. Bár az egészségügyi dolgozók száma - főleg a XIII. kerületben - relative kicsi az egyéb munkaterületen, főleg az iparban dolgozók számához képest, munkájuk jelentőségében és fontosságában messze meghaladja számukat. Akár az orvosokj akár az ápolónők, beteg emberek tiz- és százezreivel találkoznak találkoznak és foglalkoznak. Munkájuk tartalma a betegek egészségének helyreállitása, lehetőleg rövid idő alatt és lehetőleg teljes mértékben. E munka jelentősége különösen nő, ha nem úgy nézzük a beteg embert, hogy egészségének helyreállitása azért fontos, hogy minél hamarabb elfoglalhassa helyét a termelő munkában, hanem megfordítva, a termelés és termelékenység fokozása is az ember érdekében történik, életkörülményei javitását, életszinvonala emelését szolgálja. Ha ez a szempont helyes, akkor az egészségügyi dolgozók százezrei ugyanazért a célért küzdenek, mint a termelésben aktivan résztvevők: az emberért, az ember érdekében. A beteg ember különösen érzékeny minden benyomásra, érzékenyebben reagál a környezetében történő eseményekre. Ezért fontos az egészségügyi dolgozók szakmai jó munkája mellett politikai magatartásuk is. Hiába mondják sokan, hogy mindegy, milyen világnézetet vall a sebész, csak jól végezze el a vakbélmütétet. Lehet, sőt biztbs, hogy a műtét alatt nem érdekes, mert a beteg rendszerint alszik. De nem mindegy, hogy mit mond a műtét előtt, a műtét után a magyar, vagy akár a szovjet műszerekről a nyugatiakhoz viszonyitva,-mert egy félmondata elég a bizalmatlanság felkeltéséhez. Az sem közömbös az etikus légkör kialakítása szempontjából, ha az ápolónő célzásokat tesz a beteg előtt, hogy alacsony a fizetése, nincs pénze még vacsorára sem. Nem vitás, hogy sokszor igazuk is van, de éppen úgy az a célunk, hogy az életmódjában adódó nehézségeket ne a betegekkel közölje, hanem megfelelő fórumok segitéségét kérje. Évek óta folyik a harc a szakképzett egészségügyi dolgozók, helytelenül elnevezve "egészségügyi középkáderek" fizetésének emeléééért. Ez a betegellátásban nélkülözhetetlen szakma az utóbbi években jóformán elnéptelenedett. Nem volt, ami vonzóvá tegye a fiatalok szemében. Alacsony, 1.000-1.100 forintos kezdő fizetés, három műszak, minden 6-8. héten egy-egy szabad hétvége, rossz lakásviszonyok, 1 nővérotthonok hiánya, egyik sem olyan tényező, ami a 16-18 éves lányokat csábította volna, főleg a betegágy melletti ápolás végzésére. A nővérképző iskolák nem tudták a felvételi létszámot betölteni, s olyan is előfordult, hogy 2 év után végeztek az ápolónők - ami fejenként 23.000 Ft. kiadást jelentett az államnak - jelentős részük rövid ápolónői pályafutás után búcsút mondott legjobb esetben a kórháznak, rosszabb esetben az egészségügynek.-18- í P i-V%
