Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1966-10-21--22
' * > j 1 Rendszeressé váltak a választott testületek, vezetőségek ülései, taggyűlések, párlcsoport-értekezletek. Javult a taggyűlések színvonala. A vezetőségi beszámolók — a korábbi időhöz képest — színvonalasabbak, a legfontosabb politikai, gazdasági és tömegkulturális kérdésekkel foglalkoznak, mozgósítják a párttagokat a feladatok végrehajtására. Az elmúlt, hónapokban gyakran lehetett hallani azt a véleményt, hogy csökkent a párttagság aktivitása. Több évtizedes tapasztalat, hogy a párttagok politikai aktivitása különböző időkben, különböző kérdésekben eltérően alakul. A mindenkori politikai helyzet, a napirenden levő kérdések jellege, a párttagok tájékozottsága és nem utolsósorban az a körülmény, hogy az egyes alapszervezetekben mennyire igénylik a párttagok véleményét — az aktivitást befolyásolja. Az aktivitás mértékét és módját nem szabad leszűkíteni a taggyűlési hozzászólásokra. Az aktivitást csak úgy lehet helyesen megítélni, ha a párt politikájához való viszonyt, a gazdasági és politikai munkában való részvételt együttesen nézzük. így már más képet, kapunk. A párttagok döntő többsége példamutatóan dolgozik. Közügyek intézésében, különböző társadalmi munkák végzésében élen jár, kezdeményező szerepet tölt be. Többségüknek rendszeres, konkrét pártmegbizatása van. Egyes elvtársak erejükön felül is vállalnak társadalmi munkát. Többen részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban. Magatartásuk is megfelel a követelményeknek; erősítik a pártszervezetek tekinté, lyét, növelik tömegbefolyásukat. A taggyűlések napirenden levő témájától, a beszámoló színvonalától és konkrétságától függően változik aktivitásuk. A kongresszusi irányelvek vitájában, az elmúlt hetekben lezajlott alapszervezeti vezetőségek újjáválasztásakor, a KB egyes határozatainak ismertetésekor és tárgyalásakor a párttagoknak kb. egyharmada szólalt fel pártcsoportértekezleten, taggyűlésen és mondott véleményt a párt politikájáról, az alapszervezeti - vezetőségek munkájáról. Olyan tapasztalatok is vannak, hogy a gazdasági munka kérdéseiben általában jobban érvényesül az aktivitás, példamutatás, mint a politikai kérdésekben, a párt politikájának magyarázatában, mellette való kiállásában. c) A választolt testületekben a kollektív vezetés elvei lényegében érvényesülnek Nőtt a választott testületek szerepe, súlya, önállósága. Az üzem, hivatal, intézmény életében jelentős szerepet betöltő kérdéseket — hatáskör szerint — a vezető kollektíva megbeszéli és érdembelileg dönt. Valamennyi pártfunkciót a Szervezeti Szabályzatban rögzített elveknek megfelelően választás útján töltik be. A választott szervek rendszeresen üléseznek, munkatervüknek megfelelően beszámolnak a tagságnak végzett munkájukról. Jobban érvényesül a választott testületek tagjainak egyenjogúsága. A kollektív vezetés elvei alapjában véve érvényesülnek, azonban változatlanul gondot okoz, hogy a választott testületek tagjai nem egyformán veszik ki részüket a kollektív munkából. A párt.vezetőségek egyes tagjainak tevékenysége csak az üléseken való megjelenésre korlátozódik — különösen áll ez a pártbizottságok munkájában. A mai napig nem tudtuk megoldani, hogy a vezetés tagjai egyformán viseljék a terheket, hogy a hozott határozatok végrehajtásából mindenki egyformán vegye ki részét. Ebből a gyakorlatból fakad, hogy a közösen hozott határozatok végrehajtásában vagy elmosódik a felelősség, vagy minden teher és felelősség a titkár vállán van. d) A pártszervezetekben tovább fejlődött a bírálat — kisebb mértekben az önbírálat Az alapszervezetekben a véleménynyilvánítást, bírálat gyakorlását kedvezően befolyásolja az a marxista felfogás és törekvés, hogy nem az embert, hanem annak hibás nézeteit kell bírálni. Mindez azt eredményezte, hogy az alapszervezetekben általában megfelelő légkör alakult ki a véleménynyilvánítás, a bírálat gyakorlásához. A párttagság egy része él is ezzel a lehetőséggel és észrevételeivel, bíráló megjegyzéseivel hozzájárul a jobb gazdasági és politikai munkához. A helyzet jellemzője, hogy a gazdasági munkával kapcsolatos hibák ellen általában bátrabb, míg politikai kérdésekben — különösen a helytelen nézetek és jogosan kifogásolható magatartás ellen — bátortalanabb a bírálat. A bírálatot gyakorló elvtársak nagy többsége kritikai megjegyzéseit megalapozottan, közérdekből teszi. Az utóbbi időben azonban növekedett az olyan „kritikusok” száma, akik a hibákat csak „fent” látják, továbbá azok száma, akik csak bírálnak, de ők maguk keveset tesznek a hibák kijavítására. Akadnak olyan „kritikusok” is, akiknek kritikai megjegyzése megalapozatlan („csak hallottam”), kritikájuk igazi célja nem köz-, hanem egyéni érdek. Ma már mind ritkábban találkozni a bírálat nyílt, durva elfojtásával. Ugyanakkor nem kevés még a bírá( latot követő közvetett és rejtett retorzió. Továbbá gyakori még a bírálathoz való formális viszony. e) A párttagság általában helyesli a felsőbb pártszervek által hozott határozatokat. Azonban a demokratizmus és a vitaszellem fejlődése nem párosul eléggé a határozatok következetes végrehajtásával A felsőbb pártszervek határozatának eredményes végrehajtását befolyásolja, a központi akarat érvényesülését gátolja egy-egy pártszervezet munkájának alacsony színvonala, differenciálatlansága és követke-27 ! v ■
