Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.18.a/1)
1966-10-21--22
> tartásától függően változik.” A kongresszus ezen megállapításából világosan kitűnik, hogy a társadalom osztályszerkezetében végbement változások felismerése, szövetségeseinknek a szocializmus útjára lépése azt igényli, hogy a harc ne ellenük, hanem értük, ne emberek és embercsoportok ellen, hanem eszméik, tudatuk burzsoá, kispolgári maradványai ellen folyjék. c) A békés egymás mellen élés politikája A békés egymás mellett élés politikáját, mint a szocialista és a kapitalista rendszer közötti osztályharcnak, a nukleáris háború elkerülésének reális és járható útját, a kerületi párttagok helyeslik. Osztatlanul egyetértenek a Szovjetuniónak és a szocialista világrendszer országainak a béke megvédésére irányuló külpolitikájával és támogatják azt. Az általános egyetértés mellett különböző vélemények is elhangzanak. Azt tapasztaljuk, hogy párttagjaink egy része hamis következtetésre jutott a hékés egymás mellett élés politikájának értelmezésében. Vannak elvtársak, akik a békés egymás mellett élés elvét az ideológiára is kiterjesztik, és a burzsoá, kispolgári eszmék szabad propagálását is lehetségesnek tartják, különösen a kulturális élet területén. Más elvtársak a békés egymás mellett élés politikáját az osztályharc tagadásának tekintik, nem értik, hogy ez a politika és az osztályharc szorosan összefügg. Azt hiszik, hogy megváltoztattuk a kapitalizmusról, az imperializmusról, annak agresszív jellegéről, a kapitalizmus és a szocializmus közötti antagonisztikus ellentétekről alkotott eddigi felfogásunkat. Ezek az elvtársak az USA agresszív vietnami háborújára hivatkozva a békés egymás mellett élés politikájának realitását kétségbe vonják. Ezen elvtársak tisztánlátását nehezíti a nemzetközi élet gyors, bonyolult és sokszor ellentmondó eseményei, az imperializmus látszólagos és helyi sikerei. Zavarja a tisztánlátást a KKP-nak e kérdésben kialakított álláspont ja és egységbontó politikája, amelynek éle a SZKP Központi Bizottsága és a szovjet állam ellen irányul. E zavart csak fokozza, hogy miközben a kommunista és munkáspártok álláspontját támadja, saját álláspontját úgy állítja be,mint a marxizmus— leninizmus igazi vonalát. A napjainkban Kínában lezajló események tagságunk többségénél megdöbbenést, érthetellenséget, egyben aggodalmat váltanak ki. Mélyen elítélik és a marxizmus — leninizmustól idegennek tartják azt, amit a Kínai KP vezetői a „Nagy Proletár Kulturális Forradalom” jelszó alatt véghez visznek. Propaganda és agitáeiós munkánk gyengeségéből fakad, hogy eddig nem sikerült megértetni, hogy a békés egymás mellett élés elve kizárólag a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok államközi kapcsolataira vonatkozik. Nem vonatkozik a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok viszonyára, sem pedig az imperialisták és általuk elnyomott népek küzdelmeire. E kérdéssel kapcsolatos politikai felvilágosító munkát mi magunk is leszűkítettük, nem magyaráztuk eléggé, hogy a békés egymás mellett élés elve nem vonatkozik az ideológia területére, miután a kommunista és burzsoá ideológia kibékíthetetlen. De azt sem magyaráztuk eléggé, hogy a politika a nemzetközi síkon vívott osztályharc szerves része, vagy a háború elkerülhetősége, a béke megvédése — harc kérdése. Komoly harcot jelent, íjogy a jelenlegi bonyolult helyzetben, amikor az amerikai imperializmus a szocializmust építő Vietnammal szemben agressziói követ cl — a béke erői megkössék az agresszorok kezét. d) Gazdasági helyzettel összefüggő néhány kérdés A párttagok döntő többsége a párt gazdaságpolitikáját helyesli, egyetért a párt és a kormány azon erőfeszítéseivel, amelyek a gazdasági élet további fejlődését kívánják biztosítani. A beszámolási időszakban — különösen 1963-tól — a párttagok körében is fokozódott a népgazdaság helyzetével, az iparirányításával, vállalatok összevonásával, a gazdasági mechanizmus problémájával és a KGST- vcl kapcsolatos kérdések feletti vita. Egyes elvtársak a gazdasági életben jelentkező ellentmondásokat, azok okait, a párt által feltárt gyengeségeket nem a fejlődés magasabb fokán jelentkező, objektív követelményként fogják fel, hanem szubjektív okokra vezetik vissza — ezért hibás következtetést vonnak le. A párt gazdaságpolitikáját, az állami vezetést teszik mindenért felelőssé, a gondok megoldását is „felülről” várják. Gyakori, hogy csak a hibákról beszélnek, ugyanakkor kevés szó esik mindazokról az eredményekről, amelyeket gazdasági életünkben az elmúlt 21 óv alatt elértünk. A helyzet megítélésében gyakori a szélsőséges álláspont. Egyes elvtársak a kétségtelenül meglevő gondokat eltúlozzák, esetenként pánikba is esnek; mások azt leegyszerűsítik, gazdasági életünk reformját szükségtelennek tartják. A gondok és a hibák felnagyítása és az aggodalom különösen 19615/66 elején, az ár- és bérpolitikai intézke- 1 * dések, a gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos kérdések ismertetésekor növekedett. Több elvtárs attól fél, hogy a gazdasági mechanizmus bevezetése a szocialista gazdaság irányításával kapcsolatos elvek feladását, a párt gazdaságpolitikájának megváltoztatását, a párt vezető szerepének feladását jelenti. Gyakran találkozni olyan véleményekkel is, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével minden gond egy csapásra megoldódik. Mindezekből kitűnik, hogy nemcsak a közvélemény, hanem a párttagság előtt sem világos még, hogy a gaz-23- IlMMi k. * * (r mm 1 ~ m /*' " ^ —"' ■- • -— —
