Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.18.a/1)

1962-10-21--22

és kérjem a ''nagyérdemű publikum" további jóindulatát /irányainkban.

Ke dv e s Elv tár sak!

Színházunk alapszervezetében megtárgyaltuk a kongresszusi 1 irányelveket, a Vili. kongresszus jel ntőségét mérföldkövesnek

tartjuk. Valójában minden kongresszus jelentős állomás a párt életében, az előttünk álló kongresszusba]: azonban mégis kiemelkedő szerepe lesz. Nem akármilyen utat fog összegezni. A • felszabadulás óta megtett, sokszor görbe, göröngyös, másszor : ima és tiszta utón eljutottunk végre odáig, hogy kimondhatjuk:

[ hazánk báli befejeztük a szocializmus a' Jaina.-. lerakását, a

[ szocializmus teljes felépítésének korszakába léptünk» Mi a ^

v~s

Szinház művészetének alázatos szolgálói, már hivatásunk szerint is a mondatok mögé kell lássunk. A kimondott mondatokat mi megelevenítjük, képekre, érzelmi látomásokra bontjuk, hogy lássuk és másokkal is láttassuk a mögötte rejlő élemet.

"Hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását”.

Mindannyin;k számára más-más képek jelenne.;, meg e shavak hállattára5 van, aki maga előtt látja a felszabadulás előtti idők városi, vagy falusi nyomorát, a sok szegény között egyeg tiszta, lázadó, a jobb jövőről álmodó arcot, a felszabadulás nehéz, de felemelő napjait, a koalíciós idők kemény, de szenvedélyes szépséggel teli karcait, a "tettek pártja" pákátjait a színházak államosítását,- látja a féleleír, a gyanakvás éveinek szorongó tekinteteit, a "lódenkabátos" egyszerűség képmutatását, a vas és acél- kéz szorítását, az ellenforradalom napjainak keserű tébolyultságát, az első színházi előadást 1957* elején, a kijárási tilalom meghosszabbodását, a rend okos, nyugodt helyreállítását, a bizalom légkörének megszületését, a törvényesség, a biztonság családi körben is éreznető harmóniáját,egyszóval sokmindent, arait szavakba foglal ni szinte nem is lehet. Ez a hosszú ut, a maga kitérőivel együtt is, egycél i felé vezetett: a szocializmus felé. Most úgy érezzük, a pálya

célfelé vezető egyenesbe érkeztünk. Természetesen a szocializmus nem cél, a szocializmus eszköz. Eszköz az emberiség boldog koránál-, eléréséhez, mégpedig meggyőződésünk szerint az egyetlen eszköz. A szocializmuson túl persze előttünk lebeg a kommunizmus legenberségesebb társadalmának fölépítésé,

•/. k

■* .-15*

_ 44 - *- ,.v„