Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.17.a/3)
1985-01-31
megérdemli ez a párt azt, hogy ha valaki ki akar lépni soraiból, ezt irja meg pár sorban. Az anyag tetszik, viszontláttuk benne észrevételeinket, véleményünket. Megerősíteném az anyagot azzal, hogy a nagyüzemi munkásokra nemcsak az elmúlt időszakban nehezedett a fő teher, hanem tartanak tőle, hogy ez a következő ciklusban még inkább Így lesz. Azt nem tartom megoldásnak, hogy a munkásosztályból többen kapjanak társadalmi funkciót. Azt kérem, hogy a kongresszus differenciáltan szóljon róluk, kiemelten a nagyüzemi munkásokról, és tűzze napirendre a velük való foglalkozást, helyzetük konkrét elemzését. Véleményük szerint az életszínvonal tekintetében jelenleg a periférián ^ állnak. Igényük, hogy adják vissza a nagyüzemben dolgozó munkások tevékenységének becsületét. Ide tartozik az is, hogy a szakmunkásképzés he yzete kataszrofális. /Pl. amig a nyugdij előtt állók száma elég magas, addig utánpótlásként évente összesen 3-4 tanuló végez az adott szakmában./ Mi ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy"egyre több az elkeseredett ember a szocializmushoz közelállók közül és egyre több az elégedett ember a szocializmustól távol állók közül." Sajnos az emberek elvesztették a hitüket ezzel kapcsolatban. Azzal egyetértenek dolgozóink, hogy legyen rend és fegyelem, dolgozni is akarnak, azonban nehezen viselik el a norma evek óta tartó szoritá-^ sát, irritálja őket a saját és a nem bérből és fizetésből élők életkörülményeinek nagy különbsége. Nyugdíjjal kapcsolatban: dolgozóink azt fogalmazták meg, hogy meg kellene határozni a létminimum fogalmát Magyarországon, ezt a kérdéskört meg kellene oldani valahol. Családdal kapcsolatban: szarepe meghatározó, a munkára, hazafiságra való nevelést elsősorban otthonról kell kapnia a gyereknek, s ehhez jen az iskola nevelő szerepe. Nem szerepel az Irányelvek-ben, hogy az elmúlt 5 évben a nők helyzete sokat romlott. Ezt hiányolom állásfoglalásunkból is. Általában egy családban az anyagiak szerzésénél a férfi az, aki túlórázik, másodállást vállal stb. Tehát a háztartás és a gyermekek nevelése teljesen a nőkre hárul. Ugyanakkor elvárjuk tőlük, hogy képezzék, továbbképezzék magúkát, vállaljanak társadalmi funkciót, esetleg vezető beosztást, vegyenek részt aktivan a közéletben. Itt ellentmondás van. Ehhez kapcsolódik L--------------_J r .... ~i
