Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.17.a/3)
1977-06-07
r n 8 Véleményem: követelményeket tekintve mércét kell állitani. Mihez hasonlítsunk? Az egész munkát a mai helyzet adta követelményekhez kell viszonyítani.# Megállapítható, hogy sokat léptünk előre, de a követelményekhez képest nem elegendőt, sajnos ezen a területen sem. Főleg tartalmi vonatkozásban kellene gyorsabban fejlődnünk. Egyetértek, hogy a politikai követelményeket magasabban huztuk meg, utánképzési tervet is készítettünk; változás van a hatáskörök érvénesülése terén - nem egy személy, hanem testület dönt -, tehát van elvi változás. Ezek nagyon jó dolgok. Módszertan terén is mentünk előre. Tudom, hogy konkrét feladatunk van abba, hogy a testületi döntések ne csak formálisak legyenek. Elég sok hely van, ahol ezek csak formálisak; nem is ismerik a beterjesztett anyagokat. Kell, hogy tartalmilag legyen mögötte valami, egyébként nincs értelme. Ez nem csak káderkérdésekre vonatkozik. Üzemi szintű testületi döntéseket is ilyen irányban teli fejleszteni; úgyis az információ hiánya miatt formálisak a döntések. Kádercsere: pártvonalról gazdasági vonalra; gazdaságiról pártvonalra. Ismerjük ezeket a problémákat. Megyünk-e itt előbbre? Ha nem, eleget csengetünk-e, hogy változtatni kellene, vagy nem találjuk meg a megoldás módját? Tanulási lehetőség: Az iskolák, oktatási tanfolyamok száma véges; kapacitás ki van töltve. Nem is nagyon lehet számítani arra, hogy az oktatási kapacitás meg fo§ duplázódni; ez gazdaságosabban, jobban felhasználni! Meg kene nézni, hogy szakmai vonalon az állami vezetők közül valóban azofc mennek-e, akiknek a legfontosabb lenne? Nem kellene it határozottabban fellépni? Hatáskörök szerinti döntés pártvonalon az üzemi szintű pártszervekhez vagy helyi pártszervekhez került több fontos intézményben, igy a Postánál is. Pl. a Központi Hivatal, amely országos szerv, nagyon sok vezetője, helyettesei nem a kerületi pártszervhez tartozik, hanem az üzemi, igazgatósági szintű alapszervezethez. Ugyanakkor szakmai vonatkozásban ott nem tudják megítélni, hogy ki a legalkalmasabb egy bizonyos funkcióra, ki az, aki országos szempontból és az^egész Posta szempontjából a legmegfelelőbb. Egységesebb szemlélet kellene; vagy legalább is egyeztetni e vonatkozásban. A kádermunka arra is terjedjen ki, hogy a pártapparátusban dolgozók hogyan cserélődnek, milyen egészségesen, kik lesznek ott. Felszabadulás óta szinte kicserélődtek az emberek; nagyon sok a fiatal. Ez jó dolog, de a pártmunka nem csak egyetemi vagy pártiskolai végzettséget igényel, hanem tapasztalatot is. Pártmunkának rengeteg fortélya, buktatója van. Más most a helyzet, mint a L-_______________J
