Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1979-01-31
“ i . J i in i n ii " t ' I I J U " ' ' ' 1 ..... ‘“í®* •»- 13 - ^ vesznek részt, ezeket foglalkoztatja ez inkább. Összességében én a testületi munkát jónak tartom, kicsit elégedetlen vagyok a PB testületi munkával, a vitával, mintha a mostani PB vitakészsége alacsonyabb lenne, mint az ezt megelőző-ek voltak. Nem tudom nem kellene-e azokkal az elvtársakkal beszélni, akik még nem szóltak hozzá egyszersem, nem mondtak véleményt. Ezeket egy kicsit bátorítani kellene, el kellene beszélgetni velük. Néha volt olyan érzésem a vita összefoglalásánál, mintha nem lenne összhangban, szinkronban a vita és az összefoglaló. Meg kellene mondani, hogy mi ennek az oka, mert egy olyan érzése támad az embernek, hogy feleslegesen vitatkozunk.Nehéz helyzetben vagyunk, amikor egy vállalat beszámol, az információ ami akkor először kerül ide teszi szükségessé a sok kérdést. Az előkészítésnél is kellene segiteni a VB tagjainak a vázlatok megbeszélésével, ezért is teszünk fel annyi kérdést. Lehetne rövidíteni ezeket az értekezleteket a véleményem szerint is. A tájékoztatókon ne úgy vitatkozzunk, mintha egy jelentés lenne előttünk, s ebben mi nem teszünk különbséget. Martin Péter et. Bennem nagyon régi hiányérzet oldódik fel ezzel a munkaértekezlettel. Én úgy lettem ennek a PVB-nak tagja, hogy velem előre senki nem beszélt. A kerületi küldöttértekezletről úgy jöttem el, mint a kerületi PVB tagja. Mint kezdők igy kerültünk be, bár hosszú tapasztalat állt mögöttünk. Időt rablónak tartom, ha a hozzászólásában az ember nem a saját véleményét mondja el. Sokszor a vitáknál van egy meddő idő, tekintve, hogy itt úgy kell állástfoglalni, hogy egyszeri elolvasásra, vagy egyszeri meghallgatásra vagyunk szorítkozva. A magam részéről úgy voltam, hogy a kerületi vezetés álláspontját mindéig magamévá tudtam tenni. Sokszor hiányolok információkat nemcsak kerületi szintről, hanem belpolitikai, külpolitikai információkat is. Javaslom,hogy ezen változtassunk, hogy a mindennapos informálódáshoz hozzájussunk. Teljesen természetesnek tartom, hogy nem vagyunk teljesen egyformán informálódva, sok elvtársunk be van vonva az anyagkészitésbe és akik nincsenek ennyire benne, azoknak nehezebb a helyzete. Ami nekem elvárásom volt; a kádermunkával kapcsolatban: hiányoltam, hogy senki nem mondta meg nekem, hogy elvtársak ezt jól csináltátok, vagy ezt nem jól csináltátok. Vagy hogy külön értékelik az itt folytatott tevékenységemet. Erre azért szakítsunk időt, hogy egy évben egyszer elmondjuk, hogy elvtárs ebben vagy abban változtatni kell, vagy hogy jól végzed a munkádat vagy nem. Mivel közeledünk az uj ciklushoz a személyeket is fel kell készíteni, hogy számitanak-e rá továbbra is vagy nem. Mindig olvasom az újságba, hogy ilyen káder problémáink vannak stb.ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy a kádertartalékok kitudnánk jobban használni. Az az érzésem, hogy nagy káder pazarlás van. Konkrétan szeretném elmondani, hogy egy átszervezés ‘ során milyen elképzelések vannak. Roppant rossz érzés úgy dolgozni, hogy a legfelső vezetők azt sem tudják, hogy 4-5 hónap múlva mi lesz. Le kellene vonni a tanulságot ezekből az ügyekből. /I Lf K ’ -----—————-------------—-------------------------------------------— s