Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1964-10-21
I _ ]_ 2 __ Lovasi elvtárs is felvetette akkor, hogy nem ért azzal egyet, hogy a titkár más területre kerül* Mondhatom, eléggé határozatlanul, de azért lelkesedéssel fogtam hozzá a munkához.'A munka szépen haladt, idővel mind bonyolultabbá, sokoldalúbbá vált. Rendszeresen fél éves munkatervbe rögzítettük a f© irányvonalakat, amelyeket kisebb eltérésekkel, elcsúszásokkal teljesítettünk. Eredményeket értünk el a pártoktatásban, pártépitésben, az agitációs munkában, nivős pártnapokat tartottunk meghívott előadókkal, pl. Földes I. irő, Gedeon Pál stb. rendszeresen tartottunk vezetőségi üléseket és taggyűléseket. örültünk annak, hogy intézeti pártszervezetünk adott a Magyar Népköztársaságnak két miniszterhelyettest, egy KGST titkárt, gyárigazgatót, főmérnököt, főtechnológust. Sok párttagunk távozott el az utóbbi években más vállalathoz, ennek ellenére pártszervezetünk létszáma ma is 54 fő. Éppen ezért le kivárnom szögezni, hogy a vizsgálatot végző bizottság olyan jellegű megállapítását, hogy a pártmunka ellaposodott intézettünkben, munkánkból hiányzik a céltudatosság - nem tudom elfogadni. Állítom, hogy az eszmei-politikai nevelő munka területén intézetünk pártszervezete legalább annyit tett, mint kerületünk bármely más hasonló jellegű kutatóintézete. Ma 1964-ben sokkal nehezebb kutatóintézeti párttitkamak lenni, mint 196o—bán. Ma a Szervezeti Szabályzat adta jogkör következtében az egyik legfőbb feladat minden pártszervezet előtt a gazdasági szervező, ellenőrző munka. És szeretném kétszer is aláhúzni, ez az a pont, ahol pártszervezetünk munkája döcög és^a kerületi Pártbizottság segitsége nélkül fellendülést magam részéről nem is látok lehetőnek. A Szervezeti Szabályzat a jogkört ugyan biztosítja, de már nem ad mellé mankót, amelynek segítségével a jogkört gyakorolhassuk is. A pártvezetőség ott mulasztott, amikor a kezdet kezdetén nem tisztázta egyértelműen a gazdasági szervező munka területén a gazdasági vezetőkkel az együttműködés pontos kereteit és módszereit. Bár megítélésem szerint sohasem, mint kívülállók nyúltunk a kérdésekhez, sohasem képviseltük a "csak azért is” állás~ pontot, mindig az intézeti Összérdeket tartottuk szem előtt, de lehetséges, hogy a fentiek következtében ezt nem jól csináltuk, nem jó néven vették gazdasági vezetőink. Véleményem szerint a nézeteltérések és az ezekből fakadó személyi ellentétek is mind erre vezethetők vissza. Azóta is toldozgatjük*foldo8gatjuk a kapcsolatok normalizálásához vezető utat, de ezideig nem sikerült megnyugatóan megoldani. A pártvezetőség úgy látja, hogy a pártot az igazgatóságban a párttag igazgatóhelyettes, a párttag főkönyvelő, kút, titkár vezetője képviseli és rajtuk keresztül kívántuk a munkakapcsolatokat kiépíteni, de ez nem sikerült. Itt kitérek néhány kérdésre, mely az intézeti gazdasági munkával kapcsolatos. Az utóbbi pár övben súlyos, objektiv nehézségekkel küz— , dött az intézet. Csak címszavakban sorolva fel: Gillemot igazgató hosszas betegsége; helyiség problémák voltak és vannak; profilváltozás, illetve bővülés volt és van; osztályvezető hiánnyal küzködtünk, átszervezések történtek és történnek. Mindezek a jelenségek tömegeket érintettek és érintenek és számtalan probléma adódott, ahol a pártszervezetnek állást kell, vagy kellett volna foglalnia. Sok kérdésnél a pártszervezet kész helyzet előtt állt és akár pozitiv, akár negativan foglalt is állást a változás "népszerüsitésére," a lelke^ -------------*—I I
