Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1963-04-01
------. ----■--------1 ■■ n—r lí»** " " I ■ ' r' 1 ■ ■ ■ ■ — ' l*T”~ ’’ * • --1? I w f I • ' .-'“X í © 1963 április 1-i ker-i VB. jegyzőkönyv folytatása. 2./ Napirendi pont: / ■ Jelentés a Központi Bizottság 1962. junius 28-i határozat vegrehajtásának állásáról a Gamma Optikai Müvekben. Kérdések. Vas et.: Válaszol a kérdésekre. Baranyi et. kérdezi, högy az anyagban a fejlesztési létszámszükségletre miért nem térünk ki. Az anyagban felvettünk 3oo millió Bt nagyságrendű gyártást, ebből 1966-ban uj termelési értéket kellene biztosítani. Véleményünk az, hogy a műszeriparnál az elavulási idő 5 év. Évente 2o $-ot kellene termelési értéket hozni. Ezzel szemben 1963-ban 11 % az, amit fejlesztésben hozni tudunk. Az a véleményünk a fejlesztési létszám nem elegendő, ezert meg kell gyorsítani a fejlesztési létszám -novelese t. Amikor az ipari összevonások felvetődtek, akkor felvetődött az a gondolat, meg kellene szervezni, hogy az egyetemi képzésen túlmenően a vállalaton belül üzemi mérnököket képezzünk. Az utóbbi időben az üzemünkben érettségizett szakmunkásokat képezünk és ezekből küldünk egyetemre. De az a véleményünk, hogy ott, ahol lehetőség van -és nekünk vannak ilyen lehetőségeink, mert vannak olyan mérnökeink, akik a mérnök-továbbképzésen oktatnak, tehát képesek vagyunk arra, hogy vállalaton belül a megfelelő szakmérnökképzést biztosítsuk. így szerveztük meg a Fehérvári úti iskolában a technikus képzést és technikus továbbképzést is. Tehát amint az anyagban is jeleztük nem látjuk biztosítottnak a szakmai utánpótlásunkat, ha csak a müegvetemi képzésekre épitünk. a Ahogy módomban volt átnézni a Műszaki Egyetem jelentését, az a véleményem, hogy az nagyon alátámasztja a mi tapasztalatainkat is. Hogy nem egy elszigetelt jelenség, hanem országosan az a helyzet, hogy a kikerülő fiatal mérnökök képzettsége sem konstruktőri, sem technológiai szinten nem megfelelő, mert elsősorban kutató-mérnököket képeznek. A másik nagy problémánk, hogy a ménökök munkakihasználása sem megfelelő. Nemzetközi vonatkozásban egy mérnökre 2-3 kisegitő munkaerő szükséges. Nálunk ez az arány rosszabb. Több segédszemélyzetet kellene beállítani, de erre azért nincs mód, mert az elhelyezésükhöz nincs meg a szükséges terület. Ezen annál inkább is segiteni kellene, hogy a követelményeknek megfelelően tudjuk a munkánkat végezni. Véleményünk az, hfcgy a fejlesztési lehetőségek ismeretében nem látjuk biztosítottnak az évi mintegy 400-500 milliós ?ifrt szaksé«esnek--------------------—................. —---------------------------------------J K 1§ I $ * HMHIi § ÍV >e/oiXMMNr
