Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1957-06-19
0T —«• * *. m 2 mm 6 kérdése is becsúszott a sok kérdés küzc. Lehet , hogy a !’eltett ^kérdések megfogalmazása ellenséget engedett sejtetni Marosán elvtársnak. Ez is érthető. Nem mindenki tud úgy fogalmazni, hogy a kérdést mindigtükrösze a gondolat lényegét. Á Pártbizottság helyesen nem nyomozott azután, hogy ki mit és miért kérdezett. Nem i. igyekezett lakkozni a kérdéseket, mert helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindenkinek johában állá bormit. bárhogy n megkérdezni, hiszem a vita úgy Is tisztázhatja o. félreértéseket, a helytelen nőseteket. Egy azonban bizonyos, és ez meggyőződésem, hogy a kérdések nagy többségét, bárhogyan is voltak azok fogalmazva, becsületes szándékkal,^ a becsületes dolgozók tették fel, hogy meg tudják, az igazságot, meg a kényes kérdéseket illetőleg is. Mi oka van arra Marosán elvtársnak, hogy kételkedjék ebbén, hát még mindig ott tartunk, hogy az átkos^ Sztálini-korszak mércejóval mérjük a tömegek hangulatát, hogy a kérdés pártszerüségét a lakfeozottsága határoza-e meg? Meddig kisér^még ez a szektás szemlélet, amit a tömegek már régen elvetettek? Miért keresünk okvetlenül ellenséget az őszinte hangok mögött? Meddig akarjuk még erőszakkal oda plántálni az ellenséget minden jéssárdóku gondolat mögé? Marosán elvtárs kérdésekre adott válasza úgy hanzott, mint egy vádbeszéd, a jobboldali restaurációt támogató gyári kollektíva felett. Hát tolunk kell félteni a szocializmust? Jobboldali restaurációt akarunk mi? Tőlünk félti a párt és a vezető tekintélyét? Miért e bizalmatlanság, féltenék inkább az elvtársak a szocializmust, a pártot azoktól akik vissza akarják csinálni a sztálini-korszakot, akik a jortiorást akarják ismét törvényerőre emelni, akik a ma újra I éledező szocialista demokráciát akarják hátbadofölni. Ne tőlünk, hanfl : ezektől a sztálinista restaurátoroktól féltsék, inkább a munkásbatálmat. Nem volt elég hosszú az idő, amikor a munkásokban éc értelmiségiekben egyaránt belefolytottáik a gondolatot, a szét, amikor a hatalom birtokosa az önkény szolgaságába süllyedt, hát nem látják az eivt írsak, hogy egyesek ezt az állapított akarják visszaállítani. Nem ez a fő veszély ma? Sajnos Marosán elvtárs akarva, nem akarva eztarégen megbukott sztálini koncepciót képviselte nálunk. Ez nyugtalanító. Olyan'felfogás, ami erőszakosan az osztályharc kiéleződéseből ered, a bizalmatlanságból táplálkozik, velejében reakciós felfog,■ mint ahogyan merőben reakciós felfogás Marosán elvtarsnul az is, hogj z— azt gondolja 6 csak akkor lehet népszerű a tömegek előtt, ha felveti a szovjetuniótél való elszakadás, a kommunistákkal való szembefordulás kérdését és a zsidó kérdést. Ezek a fasizmus kritériumai. Ki kiv. ilyet Marosán elvtárstél. Há feslozta a magyar munkásosztály, a magyar értelmiség. Hogyan tételez fel Marosán elvtárs ilyet a magyar Munkásosztályról és értelmiségről, mennyire nem ismer bennünket? Mennyire nem ól a magyar valóságban. Mindent egybevéve a magyar munkásokat és értelmisógie xt minden hátsü gondolat nélkül egy sor, köztük számos kényes prot-oma f®S“* lalkoztat. Olyanok, amelyeket kérdéskén feltettek Marosan elvtársnak is. és ha ezeket felvetik, nem a jobboldali restauráció, Hanem a szocializmus és a párt ügye iránti aggódás miatt vetik fel. Ma már mi xaunkások és értelmiségiek jól tudjuk, hogy se jobbra, se balr nem térhetünk le az útról, mert bármelyik irányban való letérés i a munkásbatalraat veszélyezteti.JJé utón haladunk, ne® féljünk batrab lépéseket tenni. Határozottan, THég"hat ár ozo többén előre I Tisztul a légkör,de még sok béna® a szennyeződés. Drága arat fizettünk az elmúlt években'a szocialista demokrácia elvesztéséért. Többet nem ^ akarunk fizetni. A femokrácma hajtásait nem lehet több© fenyegetőzze - se lekéi eltiporni. A Szocializmus és a párt .gye nem játékszer a mi szemünkben. ,Ez a mi Jcfibersőhh ügyünk. Hidje el est nekünk Marosan elvtárs is.|Mi tiszteljük éc becsüljük azokat a vezetőket, akik egy ^gondolaton vannak 'velünk, a soraink élén haladnak és bisnak bennünk. ^Ezeket meg is védjük a rágalmaktól, de éppen mert szeretjük ©két, ( könyörtelenül biráljuk hibáikat, bár kiről is legyen szó? A totovázd L i
