Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1988-01-26
~4I<** » . --*!► 1' 49 I- 12 -Szólni kell még a politikai rendszer centralizáltságáról, tehát az egész centralizáció, decentralizáció vitáról, amely tulajdonképpen a gazdaságirányítási alapmodellekről, ennek kétféle, elméletileg lehetséges alapmodelljéről szól, és ezt a problémát viszi tovább. Itt az önszabályozó piac és a szocialista tervgazdaság ismert kettősségéről lesz szó, vagyis arról, hogy hogyan függ össze a két alapmodell a politikai döntési rendszerrel, a centralizáltságával. Az adott területen működő szakértőknek is megoszlik a véleménye e kérdésben. Az egyik álláspont azt mondja, hogy a reformtörekvések eddigi következetlenségei, a nem elég határozott végrehajtás 1968-tól kezdődően, elsősorban politikai - ^ rendszerbeli okokkal magyarázható. Van, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy a politikai rendszer reformja nem követte a gazdaságirányítás reformját, ezáltal vált a politikai rendszer reform ma nagy vitakérdéssé. Tehát a politikai rendszer reformkérdése úgy került tulajdonképpen napirendre, hogy a gazdasági irányítási reformtörekvésekhez képest deffenzivába van, elmaradt, nem követte az eredeti reformtörekvéseket, vagy még kevésbé követte az eredeti reformtörekvéseket, vagy még kevésbé követte azt, ami a hatvanas évek elképzelései során megfogalmazódott. ; Ennek van egy szociológiai izű, vagy politikai izű megfogalmazása, amelyik azt mondja, hogy ez a konfliktus, ami a gazdaságirányi- I tás és a politikai irányitás között van, ez elsősorban a döntések túlzott centralizációját jelenti. Az önszabályozó piac hatékonyságát elsősorban az akadályozza, hogy a politikai döntések még mindig sokkal magasabb fórumokon, sokkal centralizáltabban születnek, mint az indokolt lenne. A közgazdászok tekintélyes hányada úgy érvel, hogy elsősorban a költségvetési túlcentralizáció akadályozza a gazdaságirányítás reformjának kibontakozását, tehát az az ismert jelenség, hogy a költségvetés túl nagy hányadát centralizálja a vállalati jövedelemnek, és ezt nem a piaci hatékonyság, nem a gazdasági i racionalitás követelményei szerint osztja újra, hanem elsősorbanojó vállalati körtől elvéve a rossz vállalati kör számára végzi el az átcsoportosítást. Ez a régóta folyó un. redisztribuciós vita. • / • I Cl fc. I
